2018. június 20. - Szerda

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Vigyázzatok!
   Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
   Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne
   kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
   utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel
   már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja
   bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben
   legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.
   Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik
   szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon
   állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat.
   Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben
   imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
   Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot
   mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom
   nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz,
   illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék
   észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a
   rejtekben is lát, megfizet neked."
   Mt 6,1-6.16-18
   Elmélkedés:
   A hegyi beszéd folytatásában Jézus megvilágítja tanítványai számára,
   hogy vallási cselekedeteik hogyan múlhatják felül a farizeusi
   vallásosságot. Három jámborsági gyakorlatot említ, az alamizsnát, az
   imádságot és a böjtöt. Az imádság helyes formájáról holnap, a másik
   kettőről a mai evangéliumban olvasunk. Jézus felhívása így hangzik:
   "Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a
   képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az
   emberek!" Máté evangéliumában most fordul elő először a "képmutatók"
   kifejezés, amelyet az írástudókra és a farizeusokra ért. Sem a
   Szentírásban, sem más korabeli írásban nem találunk arra vonatkozó
   adatot, hogy a jótékonyságot gyakorló személyek kürtöltettek volna az
   adományok szétosztásakor. A kijelentés értelme az, hogy az adakozó
   személy ne hívja fel magára a figyelmet, ne keltsen feltűnést.
   Adományát semmiképpen se azért adja, hogy így vívja ki az emberek
   megbecsülését, tiszteletét.
   Az igazi erény, az önzetlen adakozás sosem keresi a feltűnést és nem az
   elismerés reményében történik. Aki jótetteiért bármiféle dicséretet vár
   az emberektől, az már megkapta a maga jutalmát, tehát Istentől nem
   számíthat semmilyen jutalmazásra. Aki viszont önzetlenül, nagylelkűen,
   titokban segít másokon, azt Isten fogja majd megjutalmazni. Isten
   ugyanis jól ismeri szívünk szándékait és eszerint ítéli meg
   cselekedeteinket.