2018. augusztus 25. – Szombat

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják. 
Mt 23,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus bírálatot fogalmaz meg a farizeusokkal és írástudókkal kapcsolatban. Nem tanításukat, hanem magatartásukat, viselkedésüket bírálja, tanításuk és életmódjuk nincs összhangban egymással. Első kijelentése szerint az írástudók túlságosan szigorúan értelmezik a mózesi törvényeket, s ezzel szinte lehetetlenné teszik a vallásgyakorlatot az emberek számára. A törvény önmagában jó, hiszen nyilvánvalóan Istentől eredeztethető és az ember javát, végső soron pedig üdvösségét szolgálja, de az idők során hozzákapcsolódó értelmezések és szőrszálhasogató magyarázatok eltorzítják. Jézus második kijelentése a farizeusok képmutatását bírálja. Vallásgyakorlatukban ugyanis nem Isten imádása és tisztelete motiválja őket, hanem inkább az emberek tetszését keresik. Az ószövetségi időkben a próféták gyakran ostorozták kortársaikat felszínes, látszatra törekvő vallásosságuk miatt, mintegy ezt a hagyományt folytatja Jézus, aki ilyen módon a vallásosság megújítását szorgalmazza. 
A farizeusi lelkületet nehéz felfedezni magunkban, s úgy tűnik, csak egyetlen módon lehet védekezni ellene, mégpedig bűnösségünk megvallásával Isten előtt. Ha tökéletesnek tartom magam, egészen biztosan csak álszent vagyok. Ha beismerem, hogy bűnös vagyok, Isten felemel az ő irgalmával.