2016. október 1. – Szombat

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Lk 10,17-24

Elmélkedés:

Az evangéliumokat olvasva sok olyan részt találhatunk, amikor Jézus Istenről és az ő tulajdonságairól tanít. Főként Lukács evangéliumában olvasunk olyan kijelentéseket és példabeszédeket, amelyek az irgalmas Istent mutatják be, aki bűnei ellenére is szeretettel fordul az ember felé. Isten irgalmas Atyaként fordul felénk, gyermekeihez. Jézus Istent az ő Atyjának tekinti, s arra bátorít minket, hogy mi is úgy tekintsünk Istenre, mint Atyánkra. Azért jött el emberi világunkba, hogy megismertesse velünk az Atyát. A mai evangélium így fogalmazza ezt meg: „Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
Sok emberben téves kép él Istenről, s azt hiszik, hogy ő egy haragvó, büntető, az emberi vétkeket megtorló Isten. Jézus egészen mást tanít. Ő is elmondja, hogy Isten igazságos, azaz a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti, de emellett nagyobb hangsúlyt kap beszédeiben az irgalmas, a megbocsátó, az embert a bűnből kiemelő, az embereket az életszentségre törekvésben segítő Isten, aki mindig új lehetőséget ad nekünk. Ha bűneink miatt eltávolodunk tőle, ő mindig visszavár minket, s ha bűnbánattal közeledünk felé, akkor visszafogad szeretetébe. Ennek a végtelen isteni irgalomnak köszönhetjük, hogy Istenben élhetünk.