2020. február 1. – Szombat

Evangélium

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-41

Elmélkedés

Az evangéliumokban többször találkozhatunk azzal, hogy Jézus mond valamit, kifejezi kérését vagy éppen utasítást ad, majd pedig várja, hogy az ember teljesítse a kérést. Szavaihoz a legtöbb esetben nem fűz semmiféle magyarázatot, csupán egyszerűen közli az emberrel, hogy mit vár tőle, mit kell tennie. Jobb esetben természetesen teljesítik kérését, akár a tanítványaihoz, akár ismeretlen személyekhez fordul, de olyannal is találkozunk, amikor valaki megtagadja az engedelmességet.
A mai evangélium is egy ilyen felszólítással kezdődik, amit tanítványaihoz intéz: „Keljünk át a túlsó partra.” Nem mondja meg, hogy miért. Nem mond semmit arról, hogy mit szeretne a túlsó parton, pihenni vagy újabb helyeken másokat tanítani. A tanítványok pedig engedelmeskednek. Nem vak engedelmesség ez, hanem a bizalmuk jele. Bíznak abban, hogy amit Jézus mond, annak van értelme, s ezt majd megtudják kellő időben. Nem tiltakoznak, hogy este veszélyes vízre szállni, hanem rögtön indulnak. Mivel a többségük tapasztalt halász, ezért számíthattak a közeledő szélviharra, ismerhették annak előjeleit. De nem aggódnak, hanem megteszik, amit Mesterük kér tőlük. És amikor ők fordulnak Jézushoz halálfélelmükben, akkor ő csodát tesz, elcsendesíti a szélvihart, megszabadítja őket az életüket fenyegető veszélytől. Amikor tehát ők kérnek valamit Mesterüktől, akkor ő megteszi azt.
Tudok-e ilyen egyszerű bizalommal az Úrhoz fordulni?