2020. február 22. – Szombat, Szent Péter apostol székfoglalása

Evangélium

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19

Elmélkedés

Nem csak Jézus meghívása és a vele való első találkozás hozott Péter életébe fordulatot, hanem az Úrral töltött évek során többször is nagy lelki hatások, élmények érik őt, amelyek tovább formálják jellemét. A tanítványok közül Péter az, aki elsőként tesz komoly hitvallást Jézusról. Ezt az esetet olvassuk a mai evangéliumban. A Mester tudni szeretné, hogy kinek tartják őt az emberek, de tanítványaitól ennél is többet vár. Ekkor jelenti ki Péter apostol: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Megemlíthetjük még Péter életéből az ő tagadását. Hiába hangzott el Jézus figyelmeztetése az utolsó vacsorán, néhány órával később Péter elbukott, háromszor is megtagadta, hogy Jézushoz tartozik. De mivel tudott sírni bűne miatt és ez valódi bánatának a jele volt, az Úr megbocsátott neki. Amikor pedig a feltámadás után lehetőséget kapott Péter, hogy háromszor is megvallja az Úr iránti szeretetét, akkor különleges megbízást kap Jézustól: ő vezesse a krisztusi közösséget. Ezek az események úgy formálják Péter személyiségét, hogy életét egészen Isten szolgálatára és az emberhalászatra szentelje. Pünkösdkor, a Szentlélekkel eltelve ő az, aki elsőként kezdi el hirdetni, hogy a keresztre feszített Jézus feltámadt a halálból.
A megtérés nem feltétlenül jelent egyszeri alkalmat, hanem inkább hosszabb folyamat, amely során Isten kegyelme formálja személyiségemet.