2020. május 9. – Szombat

Evangélium

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,7-14

Elmélkedés

A tegnapi evangélium Jézusnak ezzel a kijelentésével fejeződött be: „Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Ezt a gondolatot folytatja a mai szöveg, amelyben ezt mondja: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Úgy tűnik, hogy szavait megértik az apostolok, vagy legalábbis vágy ébred bennük, hogy eljussanak a mennyei Atyához. Ezt a vágyat tükrözi Fülöp apostol kérése, és ez a mi vágyunk is. Látni szeretnénk az Atyát. A földi életben a hit útját járjuk, azaz testi szemünkkel nem láthatjuk az Istent. De ez nem azt jelenti, hogy ne érezhetnénk, ne tapasztalhatnánk meg már most is jelenlétét. A földi életből aztán eljutunk majd a mennybe, ahol színről színre láthatjuk Istent.
Mit tudunk meg Jézustól az ő Atyával való kapcsolatáról és arról, hogy mi vár ránk majd a mennyben? Jézus bensőséges szeretetkapcsolatban, egységben van a mennyei Atyával. Cselekedeteik, szavaik közösek, minden gondolatuk, szándékuk és cselekvésük közös. Jézus azért lehet út számunkra, mert ő az Atya kinyilatkoztatása, az ő személyében tárja fel számunkra önmagát az Isten. Jézus személyén keresztül az Atya egészen közel jött hozzánk.
Minél közelebb vagyunk Jézushoz, annál közelebb kerülünk az Atyához. Jézusnak az a vágya, hogy hitünk, cselekedeteink és a vele való egység által közösségben legyünk az Atyával.