2020. július 11. – Szombat, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje

Evangélium

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Mt 19,27-29

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet előzménye az, hogy egy gazdag ifjú a kezdeti lelkesedés után mégsem vállalkozik Jézus követésére, mert vagyonáról és a vagyon által nyújtott biztonságos életről nem akart lemondani. Távozása után Jézus röviden a gazdagság veszélyéről tanít, majd pedig elhangzik Péter apostol kérdése: Mi lesz a jutalma azoknak, akik mindenükről lemondva követői lettek. Jézus nem tér ki a válasz elől, hanem megfogalmazza ígéretét. Igaz, a távoli jövőbe néz. Nem ígér gyors jutalmat, nem mondja azt, hogy a jutalmat hamarosan meg fogja mindenki kapni. A jutalom nagyon sokára lesz. Így mondja: „A világ megújulásakor. Akkor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül.”
Aztán mintha rögtön azt érezné, hogy ez az időtávlat beláthatatlan az apostolok számára, ezért a földi életre is „százannyit” ígér. Máté evangélista ugyan nem írja, hogy ez a földi életre vonatkozik, de Márk kifejezetten azt írja ezen a helyen, hogy „már most, ebben a világban” (Mk 10,30). Szent Lukács művében szintén szerepel az „ezen a világon” (Lk 18,30) megjelölés.
Miért érdemes vállalni életünk keresztjét, a lemondásokat és a próbatételeket? Isten önmagát adja nekünk már ebben a világban is, és a vele való örök együttlét lesz a mennyországban is a jutalom.