2020. december 19. – Szombat

Evangélium

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Lk 1,5-25

Elmélkedés

Keresztelő János születésének hírüladását olvassuk a mai evangéliumban. Zakariásnak templomi szolgálatteljesítése közben jelent meg az Úr angyala. Ekkor tudja meg, hogy hamarosan gyermeke születik. Emberileg talán érthető Zakariás kételkedése, ő és felesége, Erzsébet egyaránt idősek már, nem reméltek gyermekáldást. Abból a szempontból viszont érthetetlen számunkra hitetlensége, hogy ha valamit Isten angyala közöl vele, azt maga Isten mondja, tehát igaz. Miért nem hitt Zakariás? Mert nem értette meg az Isten szándékát. Mert Isten szándékai nem fértek bele abba a keretbe, amelyet ő hátralévő éveire elképzelt. Mert nem gondolta azt, hogy Isten ott is tud új életet teremteni, ahol erre emberileg már nincs remény. Zakariás jelet kér, hogy valóban igaz, amit az angyal neki mond. A jelet megkapja, de az egyúttal büntetés is lesz hitetlenségéért. Megnémul, és egészen addig nem tud beszélni, amíg a neki mondottak be nem teljesednek és meg nem születik a gyermek.
Isten megváltó tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatja meg, de még csak nem is késleltetheti az Üdvözítő jövetelét.
A hitetlenség engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten üzenetének meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.