2020. december 26. – Szombat, Szent István első vértanú

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés

A születés és a halál, a jászol és a kereszt titka és ellentéte áll előttünk karácsony másnapján, amikor az Egyház első vértanújára, Szent Istvánra emlékezünk. De talán helyesebb Krisztus vértanújáról beszélnünk. Szent István vértanúságának történetét részletesen elbeszéli az Apostolok Cselekedetei könyv 7. fejezete.
A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus a szeretetet hozta el a világba, az égből a földre szállt a szeretet. Szent István és mindaz, aki elfogadja e szeretetet, megtapasztalja azt, hogy a szeretet a földről az égbe, a földi életből az örök életbe emel. Aki hűséges e szeretethez és tanúságot tesz róla, az égbe, a mennybe juthat. Isten kegyelme, jósága és szeretete mutatkozik meg abban, hogy a Fiúisten emberré lesz, eljön a világba, s mi szintén e kegyelemnek, jóságnak és szeretetnek köszönhetően juthatunk a mennybe. A szeretetben való megmaradás eredményeként halálunk valójában újjászületés, mennyei születésnap.
Jézus előre figyelmeztette tanítványait az üldözésekre, majd hozzátette: „Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.” Szent István első vértanú végigjárta a hit útját, és a döntő pillanatban kiállta a próbát, s ezért méltó lett arra, hogy Jézusért életét áldozza. Nem tagadta meg hitét, hanem hűséges maradt. Ha hűségesek maradunk, az üdvösségre jutunk.