2022. május 28. – Szombat

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus a következő kijelentést teszi: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” E szavakat sokan félreértik, s ennek köszönhetően szabadon engedik fantáziájukat és nagyszabású dolgokat kérnek Istentől. Ennek vége természetesen csalódás lesz, mert mégsem nyerheti meg mindenki a lottó főnyereményét, aki ezért imádkozik.
Sokan hangoztatják, hogy rengeteget imádkoztak valamiért, amit jónak gondoltak, de Isten mégsem hallgatta meg őket, nem teljesítette kívánságukat. Először is azon érdemes elgondolkodni, hogy valóban jót kértek-e? Aztán az is lényeges lehet, hogy kinek a számára kértek valamit? Önmagunk számára földi javakat kérni valójában önzés, amely a mértéktelen birtoklási vágyból táplálkozik. Miért is teljesítené Isten ezeket az önző kéréseket? És az is kérdés, hogy valóban Jézus nevében imádkozunk, az ő nevében terjesztjük-e kéréseinket a mennyei Atya elé? Ha megértjük Jézus szeretetét és megérezzük a megváltottság örömét, akkor nem evilági javakat kérünk Istentől, hanem azt, hogy üdvözítsen minket és másokat is segítsen az üdvösségre! Ha mindaz, amit kérsz megegyezik Isten üdvözítő tervével, kérésed valóra fog válni. Ha viszont ellenkezik azzal, legyél hálás Istennek, hogy nem teljesült önző vágyad!