2017. február 18. – Szombat

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. 
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”

Mk 9,2-13

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus színeváltozását olvassuk. A három kiválasztott apostol, Péter, Jakab és János rendkívüli dolgokat látnak és hallanak, egyedülálló élményben van részük. Márk evangélista is csak nehezen találja a szavakat: „Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni.” A földöntúli, mennyei ragyogást próbálja evilági dolgokhoz hasonlítani. 
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a színeváltozáskor megmutatkozó dicsőségről azt gondoljuk, hogy ez majd a jövőben, az Úr feltámadása után lesz osztályrésze Jézusnak és most ebből előre megláthatnak valamennyit a kiválasztottak. De talán helyesebb azt állítanunk, hogy Jézus, az örökkévaló Isten, állandó részese ennek a dicsőségnek, csak ezt földi élete során nem tárja fel mindenki előtt, nem láthatják az emberek. A színeváltozáskor nagy jelentősége van az égből hangzó szózatnak, amelyhez hasonló Jézus megkeresztelkedésekor hangzik el. A Biblia szóhasználatában a felhő Isten jelenlétére utal, tehát a mennyei szózat Istentől származó tanúságtétel. A megkeresztelkedéskor a mennyei Atya szava kifejezetten Jézus felé irányul: „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem” (Mk 1,11). A mostani tanúságtétel már a három apostolnak szól: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” 
Uram, Jézus, mutasd meg nekem azt a dicsőséget, amely az örökkévalóságban vár rám!