2023. június 17. – Szombat, Szűz Mária szeplőtelen szíve

Evangélium

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő azt felelte: „Miért kerestek? Nem tudjátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Lk 2,41-51a

Elmélkedés

A tegnapi napon Isten szeretetét és irgalmát ünnepeltük, amely Jézus szent szívéből árad az emberiség felé, s amely a megváltás forrása. Ma Szűz Mária szeplőtelen szíve áll ünneplésünk és tiszteletünk középpontjában, amely szív az ártatlanságnak, a tisztaságnak és az anyai szeretetnek a jelképen. Annak érdekében, hogy Mária teljes tisztaságban fogadhassa és hordozhassa méhében a Megváltót, Isten az ő számára külön juttatott kegyelmével megóvta őt minden személyes bűntől. Így tette őt alkalmassá arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Illett ugyanis, hogy a szent Isten egy szent, teljesen bűntelen, ártatlan és egészen tiszta ember által jöjjön a világra.
Az evangéliumban arról az esetről olvasunk, amikor egy jeruzsálemi zarándoklat múltával a Szent Család tagjai hazafelé indulnak Názáretbe. Az ekkor 12 esztendős Jézus azonban a városban. Édesanyja, Mária és nevelőapja József három napon át nagy aggodalommal keresik, mire megtalálják a templomban. A történetet Lukács evangélista azzal zárja, hogy Jézus szavait édesanyja mind megőrizte szívében. Mária tehát, aki szíve alatt hordozta az örök Igét, a szívében fontolgatta az általa mondott szavakat is.
Ha Krisztus örök életre vezető tanítása él a szívemben és ez alakítja életemet, akkor maga Krisztus él bennem.