2017. április 1. – Szombat

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.

Jn 7,40-53

Elmélkedés:

Ember így még nem beszélt! – mondják a farizeusoknak a szolgák visszatérve, akiket azért küldtek, hogy elfogják Jézust. Megjegyzésüket kritikaként is minősíthették az írástudók, azaz ők nem tudnak olyan hatással beszélni a néphez, mint Jézus. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy Jézus csak a szavak embere, aki szép beszédeivel lenyűgözi az egyszerű embereket, de a tanult írástudók nem hatódnak meg szavaitól. Kétségtelen, hogy Jézus jól, néha keményen, máskor irgalommal és jóságosan beszél. Vannak, akik elfogadják tanítását, de olyanokról is olvashatunk az evangéliumokban, akik elutasítják azt. Szavainak ereje és hatása azonban nem azok szépségében, hanem a tanítás igazságában rejlik. Sőt, szavai és cselekedetei nem választhatók el egymástól, mert egységet alkotnak. A szó és a tett egysége Isten országának megvalósulásáról, az üdvösségről tanúskodik. 
A mai szövegrészlet bemutatja az írástudók ellenállását. Azt gondolják magukról, hogy egyedül ők értenek a tanításhoz, a törvénymagyarázathoz. Lenézik az egyszerű népet, amely megítélésük szerint nem ismeri a törvényeket. A törvények említése jól jön Nikodémusnak, aki arra hivatkozik, hogy Jézussal szemben is törvényesen kell eljárni, de szavai még jobban felszítják az indulatokat. Aki előítéletekkel közeledik Jézushoz, abban nem hit, hanem indulat és ellenszenv ébred.