2017. június 17. – Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.”

Mt 5,33-37

Elmélkedés:

Továbbra is a régi, ószövetségi törvényről és az azt megújító törvényről olvasunk az evangéliumban, ezúttal az eskü témájával kapcsolatban. Az eskü azt jelenti, hogy valaki Istent vagy az ő nevét hívja segítségül saját szavainak igazolására, mintegy így akarja nyomatékosítani, bizonyítani, hogy az általa állított dolog igaz. Jézus korában úgy vélekedtek, hogy bizonyos esetekben az eskü kötelezi az embert a benne foglaltak megtartására, míg más esetekben megtartásuk nem volt kötelező. Az eredeti isteni szándékot az ember a saját törvényeivel eltorzította és önkényesen meghatározta, hogy mikor kell egy esküt megtartani. Jézus véleménye rendkívül határozott: „Egyáltalán ne esküdjetek!” Ha az eskü ugyanis nem tud teljes bizonyosságot nyújtani a szavak igazsága felől, akkor teljesen felesleges, hiszen megtévesztő lehet a másik ember számára. Jézus tehát határozottan megtiltja az eskü minden formáját. Ennek oka az, hogy a kimondott szavaknak minden esetben egyezniük kell a cselekedetekkel, erre eskü nélkül is kötelessége mindenkinek törekedni. 
Másrészt Isten nevének segítségül hívása az emberi szándékok igazolására sajnos nem minden esetben helyes és visszaélésre ad alkalmat, mivel jószándékkal azt feltételezzük, hogy eskü alatt senki sem mond hazugságot, valótlant. E feltételezést kihasználva egyesek ugyanis hamis állításaik leplezésére használják fel az esküt. Ha igazmondóak vagyunk, akkor nincs szükség esküre, márpedig az igazmondás eskü nélkül is kötelező.