2017. július 8. - Szombat

   Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
   tőle: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
   tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik:
   "Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a
   napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki
   sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja
   a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi
   tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is
   tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad."
   Mt 9,14-17
   Elmélkedés:
   Jézus Krisztus e világba jövetelével új korszak kezdődött az emberiség
   számára. A Megváltóra és az isteni ígéretek beteljesülésére való
   várakozás ideje elmúlt, beköszöntött az üdvösség korszaka. Jézus
   fellépéséből ez nyilvánvalóan kiderült a kortársak számára, hiszen
   tanítása egészen újszerű módon világította meg azt az igazságot, amely
   az embereket az üdvösségre vezeti és csodái által megtapasztalhatóvá
   vált Isten irgalma. Az üdvösség új korszakának jeleit mindenki
   láthatta, de egyesek nem ismerték fel e jeleket, nem tulajdonítottak
   nekik jelentőséget.
   Jézus mennybemenetele újabb fordulópontot jelent. Földi életből való
   távozását követően új korszak kezdődik a köréje gyűlt és őt követő
   közösség, az Egyház számára. Ez az idő komoly próbatételt jelent
   mindenki számára, s ezt csak azok állják ki, akiket újjáalakít Isten
   Lelke. Az ószövetségben több alkalommal hangzik el az ígéret, hogy
   Isten meg fogja lelkileg újítani népét. Jézus mennybemenetelét követően
   aztán hamarosan elérkezik a Szentlélek, aki megújítja a tanítványok
   szívét, s elkötelezettségre és tanúságtételre indít. A Lélek bennünk
   való működése által folyamatosan megújul bennünk az istenképiség.
   Életünk célja az, hogy egyre hasonlóbbá váljunk ahhoz, akivel halálunk
   után találkozni fogunk.