2017. október 7. - Szombat, Rózsafüzér Királynője

   A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
   nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták Jézusnak -, a te nevedre még
   a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: "Láttam a
   sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek,
   hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
   legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak
   örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak
   örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."
   Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
   "Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
   bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
   Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki
   más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a
   Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután
   tanítványaihoz fordult, és így szólt: "Boldog az a szem, amely látja,
   amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna
   látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti
   hallotok, de nem hallotta."
   Lk 10,17-24
   Elmélkedés:
   Papként gyakran hallom a hívektől, hogy azért nem szeretik imádkozni a
   rózsafüzért, mert nem látják semmi értelmét az igen hosszú imádkozásnak
   és unalmasnak tartják. Magam is megtapasztaltam, hogy a céltalan
   imádkozásnak valóban nem sok értelme van, és sokszor szinte teljesen
   hiábavalónak tűnik. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy ha egy
   egészen konkrét szándékért imádkozom, valamiért, amit nagyon fontosnak
   tartok, akkor észre sem veszem az idő múlását, nem nézegetem az órámat,
   és nem sajnálom az időmet az imádságra szánni. Ha például lelki
   beszélgetések vagy szentgyónások alkalmával azt tanácsolom valakinek,
   hogy imádságát ajánlja fel egy bizonyos szándékra vagy meghatározott
   személyért, akkor örömmel jönnek vissza, hogy ez valóban működik,
   könnyebb így imádkozni. Bizonyára sokan átélték már ugyanezt. És
   mindannyiunknak vannak olyan szándékai, amiért fontosnak tartjuk az
   imát, mert esetleg már semmi más nem segíthet.
   Lehet, hogy Isten nem teljesíti vagy nem úgy teljesíti kéréseinket,
   ahogyan azt mi elképzeljük. Talán azért lehet ez így, mert ő jobban
   tudja, mi szolgál lelkünk javára. A rendszeres és kitartó imádkozásnak
   annyi haszna mindenképpen van, hogy tiszta vízként állandóan átjárva
   minket, tisztítja lelkünket, gondolatainkat és érzéseinket. Fedezzük
   fel újra a rózsafüzér imádságot, mint tiszta forrásvizet!