2017. december 23. - Szombat

   Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
   Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
   körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
   anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
   senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
   atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
   pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
   magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
   és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
   csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből?
   Hiszen nyilván az Úr van vele."
   Lk 1,57-66
   Elmélkedés:
   Az előző napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását
   olvastuk, amelyet immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése
   követ. A helyszín Zakariás és Erzsébet otthona, eljött gyermekük
   születésének ideje. A rokonság szerint az volna helyénvaló, ha az
   újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak hívnák.
   Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti,
   hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az
   angyal csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a
   neve, ekkor Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen
   Zakariás néma volt kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az
   írótábla segítségével időközben Zakariás beavatta feleségét a titokba.
   Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg, hogy mi történt vele az angyali
   jelenéskor, milyen üzenetet kapott.
   A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget,
   az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát
   helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki,
   tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek
   hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent
   dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.