2018. január 6. - Szombat, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,
   hogy hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s
   vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
   megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
   válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te,
   Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei
   között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek,
   Izraelnek." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és
   pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán
   ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a
   gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek,
   hogy hódoljak előtte!"
   Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a
   csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem
   állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva
   nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket
   anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották
   kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és
   mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza
   Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
   Mt 2,1-12
   Elmélkedés:
   Mindenki Megváltója
   Az ószövetségi iratok arról tanúskodnak, hogy a választott nép, a
   zsidóság Isten ígérete alapján évszázadokon keresztül várta a Messiást,
   a Megváltót. Amikor pedig a Messiás eljött ebbe a világba, akkor
   mindenki számára elhozta a megváltást. Jézus személyében a zsidók nem
   ismerték fel a Messiást, ők tovább várják azóta is érkezését.
   Keresztény hitünk szerint Jézus mindenki, minden nép számára Megváltó.
   A három napkeleti bölcs, akikről ma, Urunk megjelenésének ünnepén az
   evangéliumban olvasunk, nem voltak zsidó származásúak. Ők nem ismerték
   azokat a prófétai jövendöléseket, amelyek a Messiásról szóltak, nekik
   nem voltak elképzeléseik arról, hogy ki lesz a Megváltó. Ők csupán egy
   különleges égi jelenségre lesznek figyelmesek, amelyben jelet látnak,
   és követni kezdik a fényes csillagot. Igyekezetük és lelkesedésük,
   amely a hosszú és minden bizonnyal viszontagságos út során sem lankad,
   meghozza gyümölcsét, eljutnak Betlehembe, ahol megtalálják a kis
   Jézust.
   Előtte azonban az ország fővárosába, Jeruzsálembe mennek, egyenesen
   Heródes királyhoz, mert úgy gondolják, hogy egy újszülött királyt
   nyilvánvalóan a királyi udvarban érdemes keresniük. Egy királyt,
   pontosabban egy leendő királyt keresnek. Ezért kérdezik: "Hol van a
   zsidók újszülött királya?" Erre Heródes, aki rögtön úgy érzi, hogy
   uralkodása veszélybe került, hívatja az írástudókat és ezt kérdezi
   tőlük: "Hol kell születnie a Messiásnak?" De ki beszélt itt Messiásról?
   A bölcsek csak egy újszülött királyt említettek, de nem állították
   róla, hogy ő a Messiás. Az a tény, hogy egy újszülött király említése
   rögtön a Messiást juttatja a megkérdezett főpapok és írástudók eszébe,
   azt igazolja, hogy ebben a korban nagyon fokozott volt a messiási
   várakozás Izraelben. Ennek azonban nem lelki okai voltak elsősorban,
   hanem politikai. A zsidó nép ugyanis római fennhatóság alá tartozott és
   azt remélték, hogy az eljövendő Messiás majd ettől fogja őket
   felszabadítani és visszaadja a nép önállóságát. Ezeket az
   elképzeléseket azonban a napkeleti bölcsek szerencsére nem ismerik. Ők
   azért jöttek, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülött királynak,
   akiről már most hiszik, hogy nem csak a zsidó nép számára lesz király,
   hanem minden ember számára.
   A keresztény hagyomány és igehirdetés az évszázadok folyamán
   meglehetősen kiszínezte a napkeleti bölcsek történetét, amelyhez még a
   művészet is hozzájárult a maga lehetőségeivel. Ennek köszönhetően nem
   könnyű megmaradni az evangéliumi üzenetnél, de mégis tegyünk erre
   kísérletet. Három dolgot emeljünk ki, amit valóban tartalmaz az
   evangélium. Az első, hogy a napkeleti bölcsek egy nagy várakozásban
   éltek, ezért figyelhették az égi jeleket. A második, hogy felismerték a
   jelet és követték azt, semmi nem téríthette el őket attól, hogy
   céljukhoz eljussanak. A harmadik, hogy kifejezték hódolatukat az előtt,
   akihez az égi jel vezette őket. Ez az a három lépés, amelyet nekünk is
   érdemes megtennünk. Mindenekelőtt tisztáznunk kell magunkban, hogy
   milyen vágyak élnek bennünk? Kitől várjuk életünk jobbá fordulását?
   Miért van szükségünk Istenre? Aztán keresnünk kell azokat a jeleket,
   amelyek által maga Isten vezet minket. Nem szabad megállnunk ezen az
   úton és nem engedhetjük azt sem, hogy mások letérítsenek minket erről
   az útról. Ha pedig megérkezünk oda, ahová az isteni jel vezet minket,
   legyen nyitott ne csak a szemünk, hanem a szívünk is! Ismerjük fel mi
   is a betlehemi Gyermekben, Jézusban, hogy egyedül neki érdemes
   hódolnunk, mert ő a világ Megváltója. Mindenki Megváltója, az enyém is.