2018. március 10. - Szombat

   Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
   másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: "Két ember
   fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
   farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
   hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
   házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és
   tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a
   szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt:
   Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez
   megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát
   felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt
   felmagasztalják."
   Lk 18,9-14
   Elmélkedés:
   Jézus példázata két személy magatartását állítja egymás mellé.
   Mindketten azzal a szándékkal lépnek a templomba, hogy imádkozzanak, de
   mégis van valami különbség a szándékukban. A történet folytatása éppen
   ezt a láthatatlan különbséget világítja meg. Külső cselekedetük csak
   abban hasonlít, hogy ugyanazt a helyet választják imájuk elmondására,
   az Isten lakóhelyét, a templomot. De már itt is különbség van, hiszen a
   farizeus magabiztosan áll Isten elé, miközben a vámos hátrébb áll meg,
   alig mer Isten elé járulni. Szavaik, gondolataik, Istenhez intézett
   fohászuk még nagyobb különbségről árulkodik, arról, ami a szívükben él.
   A farizeus szavai inkább dicsekvésnek tűnnek, felsorolja Istennek
   vallási érdemeit, illetve amit saját érdemének tart. A vámos alázatosan
   beismeri bűnösségét és Isten bocsánatáért könyörög.
   Az öndicséret aligha tetszik Istennek, bűneink megvallása viszont igen.
   Aki tökéletesnek és bűntelennek tartja magát, azzal Isten nem tud mit
   kezdeni. Aki alázattal fordul felé, annak meg tudja adni az
   újjászületés kegyelmét. A farizeusi lelkületet ne másokban keressük,
   hanem elsősorban saját magunkban. Van miért bocsánatot kérnem Istentől.
   A nagyböjti idő erre ad lehetőséget. A szentgyónásban nem vallási
   érdemeimet kell felsorolnom, hanem a bűneimet. Tegyem ezt szerényen és
   alázattal!