2018. március 31. - Nagyszombat, Húsvét vigíliája

   Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme
   drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus
   holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a
   sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: "Ki fogja nekünk elhengeríteni a
   követ a sír bejárata elől?" De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el
   van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér
   ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de
   az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti
   Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová
   temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek:
   Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta
   nektek."
   Mk 16,1-7
   Elmélkedés:
   A húsvét titka
   Tegnap, nagypénteken, az Úr kereszthalálának napján a kereszt titkáról,
   az emberi bűn és ítélkezés titkáról, a megváltás titkáról, a
   megbocsátás titkáról elmélkedtünk. Ma, húsvét vigíliáján ezeket a
   gondolatokat folytassuk az élet, a feltámadás, az újjászületés
   titkáról. A húsvéti szertartás e titkok megértéséhez vezet minket.
   A szertartás a tűzszenteléssel kezdődik, majd pedig a tűzről
   meggyújtjuk a húsvéti gyertyát. Ezt a feltámadt Krisztust jelképező
   gyertyát visszük a sötét templomba, majd pedig ennek lángjáról gyújtják
   meg a hívek saját gyertyáikat ezzel jelezvén, hogy a feltámadás, az
   újjászületés egyetlen forrása a feltámadt Krisztus. Az ő fényét, az ő
   világosságát, az ő személyét fogadjuk az életünkbe, hogy végre
   megszűnjön körülöttünk a sötétség, a bűn sötétsége. A feltámadt
   Krisztus fényt hoz az életünkbe, megújítja azt, reményt ébreszt
   bennünk. Fényt, megvilágosodást hoz azoknak, akik részesednek a
   keresztségben és elindulnak a hit útján. Fényt és megújulást hoz az
   Egyház életébe, amely az újonnan megkereszteltekkel növekszik és
   hitében megerősödve indul, hogy újult erővel hirdesse: Krisztus
   legyőzte a halált. Krisztus feltámadt!
   A húsvéti szertartás a húsvéti öröménekkel folytatódik, amely
   összefoglalja a megváltás lényegét, az emberi bűnt és Isten tetteit,
   amelyek a megbocsátást közvetítik az ember felé. Ezt követően az
   ószövetségi olvasmányokban felidézzük üdvösségünk történetét a
   teremtéstől kezdve egészen addig, hogy az idők teljességében Isten
   elküldte a világba Fiát, Jézust. Az ünnepi szertartás evangéliuma már
   az üres sírhoz vezet minket, amelyet mi is jelnek tekintünk, hitet
   ébresztő és hitet erősítő jelnek. Az igeliturgia után megújítjuk
   keresztségi fogadalmunkat, felélesztjük magunkban azt a kegyelmet,
   amely az Úr Jézus halálának és feltámadásának köszönhetően árad ránk.
   De térjünk vissza az üres sírhoz, a húsvéti örömhírhez és üzenethez!
   Márk evangélista három asszonyt említ, akik a szombat elmúltával
   azonnal Jézus sírjához indulnak. Pénteken az ünnep közeledte miatt már
   nem volt idő arra, hogy a holttestet, Krisztus keresztről levett testét
   a szokásoknak megfelelően bebalzsamozzák, ezt akarják utólag pótolni.
   Miközben a sír felé haladnak, gondolatban már ott is vannak, hiszen
   arról a gyakorlati dologról beszélgetnek, hogy miként fogják
   elhengeríteni a sír bejáratánál lévő követ, asszonyi erejüket gyengének
   vélik ehhez. A sírhoz érve azonban meglepetés várja őket. Amit eddig
   ténykedésük akadályának gondoltak, az már nem áll útjukban, a követ
   valaki elmozdította a sírtól. Ezután jön az újabb meglepetés. Amikor
   belépnek a sírbarlangba egy fehér ruhás ifjút látnak, akiről első
   pillanatban elképzelni sem tudják hogyan került oda. Újabb meglepetés,
   hogy a számukra ismeretlen ifjú ismeri szándékukat és ismeri az elmúlt
   napok eseményeinek történéseit. A fehér ruhás személy, aki egy isteni
   hírnök, egy angyal lehetett, tudja, hogy a kereszten meghalt Krisztust
   keresik. Ezután hangzik a meglepetést okozó üzenet: Krisztus feltámadt,
   nincs itt! Majd láthatják a bizonyítékokat: a halotti leplek a sírban
   vannak, de az Úr teste nincs ott, mert Isten feltámasztotta őt a
   halálból. A küldött rögtön megbízást ad az asszonyoknak, siessenek a
   tanítványokhoz és mondják el nekik az Úr feltámadásának hírét.
   Most, húsvét éjszakáján az egész Egyházzal együtt hálát adunk Istennek
   a megváltásért és örvendezünk Urunk feltámadásának. Az üres sírnál mi
   is megérthetjük küldetésünket: Induljunk és legyünk a feltámadás
   hirdetői!