2018. június 9. - Szombat, Szűz Mária szeplőtelen szíve

   Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
   Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás
   szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus
   azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna.
   Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek,
   amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem
   találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap
   múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és
   kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és
   feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így
   szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én
   bánkódva kerestünk téged." Ő azt felelte: "Miért kerestetek? Nem
   tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették,
   mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes
   volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
   Lk 2,41-51a
   Elmélkedés:
   Jézus szíve ünnepét követően a mai napon Szűz Mária szíve áll
   tiszteletünk középpontjában. Mária szíve a megtestesült Ige, Jézus
   Krisztus iránti anyai szeretet és a megváltott emberek iránti anyai
   szeretet jelképe. Mária kilenc hónapon át, a megtestesülés pillanatától
   az Úr születéséig szíve alatt hordozta az Üdvözítőt. Anyai szeretete,
   gondoskodása és aggodalmai a későbbiekben is megmutatkoztak, egészen a
   keresztig elkísérték fiát, Jézust. Életének egy olyan jelenetét idézi
   fel a mai evangélium, amely aggódó anyai szeretetének jó példája. Egy
   jeruzsálemi zarándoklat alkalmával az ekkor tizenkét éves Jézus a
   városban marad. A hazafelé, Názáretbe induló Mária és József nem
   találják őt, ezért visszafordulnak, s csak három nap aggódó keresés
   után találják meg őt a templomban.
   A történet azzal a kijelentéssel zárul, hogy Jézus "szavait anyja mind
   megőrizte szívében." A mi részünkről is a Jézus iránti szeretet
   megmutatkozása az, ha szívesen hallgatjuk az Úr szavait, rendszeresen
   elmélkedünk tanításáról és életünk cselekedeteiben megvalósítjuk
   mindazt, amit megismerünk. Bízzuk életünket az isteni gondviselésre!
   Ajánljuk fel életünket Istennek annak reményében, hogy ha vele élünk,
   halálunk és feltámadásunk után is vele élhetünk majd az
   örökkévalóságban.