2019. július 7. – Évközi 14. vasárnap

Evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa! 
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.” 
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés

Tanítványi élet 
Nyilvános működése idején Jézus mellett mindig ott találjuk a tanítványait. Többek esetében olvashatunk meghívásukról, gondoljunk csak Péterre és Andrásra, valamint a másik testvérpárra, Jakabra és Jánosra, de ugyanígy emlékezetes Máté meghívása is, akit a vámasztaltól szólított el Jézus. Ugyanakkor olyanok is az Úr tanítványi köréhez tartoztak, akiket útja során hívott meg és csatlakoztak hozzá. Valamennyi tanítvány olyan személy, aki Mesterének ismeri el Jézust, és azért tart vele útjai során, mert meg akarja ismerni őt, úgy szeretne élni, mint ő. Megragadja őket Jézus életpéldája és tanítása, ezért az ő követését választják. Mindenekelőtt az a tizenkét személy tartozik Jézus köréhez, akiket apostolokként ismerünk, továbbá ott van az a hetvenkettő tanítvány, akikről a mai nap evangéliumában olvasunk. 
Nekik ad az Úr küldetést, s útnak indulásuk előtt tanácsokkal látja el őket. Nem magányosan indulnak, hanem kettesével, mert szolgálatuk tanúságtétel, tanúskodás Mesterük tanításáról és cselekedeteiről, s a kor korabeli felfogása szerint az számított igaz tanúskodásnak, amit nem egyetlen személy, hanem legalább ketten vagy hárman állítottak. Jézus jól tudja, hogy a küldöttek szolgálata nem lesz könnyű. Ahogyan több helyen ő is elutasítással és ellenségeskedéssel találkozott, ugyanúgy tanítványai is hasonlóra számíthatnak. Ezért szól figyelmeztetése: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” A figyelmeztetés mellett szavaiban érződik a felszólítás, hogy tanítványai, minden ellenséges fogadtatás ellenére is őrizzék meg a bárányok szelídségét, ne folyamodjanak erőszakhoz, indulatok nélkül folytassák munkájukat. 
A figyelmeztetés után Jézus lényeges kérést intéz a küldöttekhez: „Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut.” Ezek valójában azok a legelemibb dolgok, amiket egy vándorútra induló magával szokott vinni, de az Úr szerint még ezekre sincs szüksége a küldötteknek. Elég, ha magukkal viszik szívükben a tanítást, az örömhírt, és elég, ha bíznak küldőjükben, bíznak abban, hogy az isteni gondviselésnek köszönhetően semmiben sem fognak hiányt szenvedni küldetésük teljesítése során. Az egész jelenet hátterében az húzódik meg, hogy a hetvenkét tanítvány részesedik Mesterének küldetésében, ők is ugyanazt teszik, amit Jézus tett, ugyanazt hirdetik, amit Mesterük. Jézustól kapják ehhez a megbízást, a hatalmat és erőt, s szolgálatukkal ugyanúgy Istennek, az Atyának szereznek dicsőséget, miként Jézus is. 
A tanítványok küldésében már előre megjelenik az Egyház hivatása, feladata. Az Úr mennybemenetele után az apostolok indulnak el a tanúságtételre, mert erre kapnak megbízást az Úrtól és ehhez kapnak megerősítést a pünkösdkor őket eltöltő Szentlélektől. Ezt a küldetést folytatja minden korban az Egyház közössége, amely meg van győződve arról, hogy megbízatása személyesen Krisztusig vezethető vissza. Keresztény emberként és az Egyház tagjaiként olyan emberek vagyunk, akiket megérintett, s akiknek szívét megnyerte magának Krisztus szeretete. Ő ébreszti fel szívünkben a vágyat, hogy életünket az Úr szolgálatába állítsuk és hűséggel hirdessük az üdvösség örömhírét az embereknek. Ez a küldetés tesz minket tanítványokká és tanúságtevőkké.