2019. november 3. – Évközi 31. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1-10

Elmélkedés

Irgalmas tekintet
Az ókortól kezdve napjainkig minden társadalomban fizetnek az emberek különböző adókat, amelyekből az állam a közkiadásokat fedezi. A bibliai időkben a zsidók is fizettek adót, egyrészt a templomadót, másrészt a tizedet, ahogyan erről a mózesi törvénykönyvek rendelkeztek. Jézus korában azonban a zsidók lakta területek nem élveztek önállóságot, hanem a Római Birodalom egyik tartományát alkották. A rómaiak pedig további adókat vetettek ki, a megművelt terület után vagyonadót kellett fizetni, fejadót szedtek továbbá, amely a gyerekekre és az idősekre nem terjedt ki. Ezen kívül pedig vámot is kivetettek a kereskedelmi tevékenységekre. A gyakorlatban a rómaiak bérbe adták helyi embereknek az adószedés jogát, így ők egy összegben megfizették az adót a római hatóság felé, s ezután már csak arra törekedtek, hogy az emberektől ennél többet szedjenek be. Az idegen uralom és az adózási kötelezettség miatt a zsidók nem szívlelték a rómaiakat, de azokat a zsidó embereket sem, akik adószedők lették, kiszolgálták az elnyomó uralmat, ráadásul mindenki tudta róluk, hogy a maguk hasznára dolgoznak, ezért a lehető legtöbb adót és vámot követelik az emberektől.
Ilyen adószedő volt Jerikó városában az evangéliumban szereplő Zakeus. Tevékenysége miatt mindenki megvetette és bűnösnek tartotta őt. A történet szerint Zakeus látni szerette volna Jézust, de ennek oka nem derül ki. Nem tudjuk meg, hogy csupán a kíváncsiság vagy valamilyen nemesebb szándék vezetette-e őt, de az biztos, hogy a Jézussal való találkozás olyan fordulatot hozott az életébe, amelyre még ő maga sem számított. Zakeus jól tudta, hogy alacsony termete megakadályozhatja őt vágyában, azaz a nagy tömeg el fogja takarni előle Jézust. Problémájára rögtön meg is találta a megoldást, felmászott egy fára, remélve, hogy annak lombja között rejtve maradhat és nem lesz kitéve a nép gúnyolódásának, illetve bízott abban, hogy a fa tetejéről megláthatja Jézust. Ez teljesül is, de aztán még nagyobb dolog történik, Jézus is észreveszi őt. A nevén szólítja Zakeust, lehívja őt a fáról és kijelenti, hogy az ő házában szeretne megszállni. Erre egészen biztosan nem számított Zakeus. Neki elég lett volna az, ha a fa közelében elhaladó Jézust néhány percig láthatja, de ennél sokkal nagyobb ajándékot tartogatott számára az isteni kegyelem. Életében valódi fordulatot eredményezett ez a találkozás, hiszen örömében felajánlja, hogy az általa megkárosítottakat kárpótolja, továbbá vagyona felét jótékony célra használja, a szegényeket segíti belőle.
Zakeus felajánlását követően Jézus kijelenti: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra.” A történet tanulsága szerint tehát a bűnös ember is eljuthat az üdvösségre, ha kész megtérni, megváltoztatni az életét. Zakeus ezt tette, ezért részesedhet az üdvösségben. Nem a foglalkozásunk, nem a vagyoni helyzetünk, nem a társadalomban betöltött szerepünk a fontos üdvösségünk szempontjából, hanem az, hogy megbánjuk-e bűneinket és új életet tudunk-e kezdeni. Jézus észre fogja venni jószándékunkat és irgalmas tekintete megváltoztatja életünket.