2019. december 1. – Advent 1. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.
Mt 24,37-44

Elmélkedés

Velünk az Isten
Amikor a szülők bejelentik a plébánián, hogy szeretnék gyermeküket megkereszteltetni, felírom az adatokat, köztük a gyermek nevét. Olykor megkérdezem vagy máskor kérdezés nélkül is elmesélik, hogy miért éppen ezt a nevet választották gyermeküknek. Vannak, akik gyorsan eldöntik, mások hosszasan egyezkednek a kérdésről. Próbálgatják, hogy mi hangzik jól a családnévvel, összegyűjtik, hogy milyen keresztnevek vannak a családban. Vannak, akik éppen akkortájt divatos nevet választanak, mások gondosan utánajárnak, hogy mit jelent egy-egy név. Nem mindegy, hogy milyen nevet választanak, mert egész életében ez lesz az illető neve, hacsak felnőve valaki annyira rossznak tartja szülei választását, hogy nevet változtat. Talán napjainkban nem kerül előtérbe, de a régi időkben a személyt jellemezte a neve. Az ókori világhódító, Nagy Sándor, amikor látta, hogy egyik katonája a csatában gyáván viselkedik, s kiderült róla, hogy őt is Sándornak hívják, mint magát az uralkodót, a következőt mondta neki: „Barátom, vagy a nevedet változtasd meg vagy a jellemedet!”
A Bibliában is megfigyelhetjük, hogy a neveknek jelentése van, amely jellemzi a személyt vagy leírja a küldetését. Jákob neve azt jelenti, hogy sarokba kapaszkodó, mert amikor megszületett, akkor ikertestvére, Ézsau sarkát fogta. Mózes neve azt jelenti: vízből kimentett, utalva ezzel arra, hogyan került születése után a fáraó lányához. Sámuel próféta nevét is mondhatnánk, ami azt jelenti: Isten meghallgat, mert anyja, Anna, sokat imádkozott, hogy gyermeke szülessen. Az újszövetségből megemlíthetjük Péter apostolt, akinek neve kősziklát jelent vagy Barnabást, a vigasztalás fiát.
Térjünk át Jézus személyére! Szent József álmában kap utasítást Isten angyalától, hogy vegye feleségül Máriát. Az angyal ezt is mondja neki: Mária „fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,21). Jézus neve megváltót, szabadítót jelent. Ez a rész azzal folytatódik, hogy Máté evangélista az eseményekben Izajás próféta jövendölésének beteljesedését látja és azt idézi: „Íme a szűz fogan és fiút szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23). Bár nincs arra adat, hogy Jézus Krisztus az Emmánuel nevet viselte volna, de itt nem is tényleges névadásról van szó, hanem egy jelképes névről. Jézus személyében Isten emberré lesz, emberként születik meg. Születése azt hirdeti: Velünk az Isten!
Ennek a titoknak a megünneplésére készülünk az adventi időben, amely a mai nappal kezdődik. Az advent szó a latin „adventus Domini”, az Úr eljövetele kifejezésből származik. Az adventi időszakban újra átéljük Isten közelségét, aki megteremtette a világot és benne az embert, s aki irányítja a világ fejlődését és minden ember sorsát. Újra megtapasztaljuk Isten közelségét, aki annyira szeret minket, hogy az idők teljességében emberré lett értünk. Karácsony felé közeledve egyre többet gondolunk arra, hogy életünk folyamán, születésünktől halálunkig állandóan velünk van az Isten, az ő jelenlétében élhetünk, és a földi élet után, ha eljutunk a mennybe, akkor mi leszünk majd ővele az örökkévalóságban.
Advent 1. vasárnapjának evangéliuma virrasztásra, készenlétre, imádkozásra buzdít minket. Az adventi időszakban Jézus születésének évről évre visszatérő ünnepét, a karácsonyt várjuk. A készület ideje és maga az ünnep is azt hirdeti nekünk, hogy életünk legnehezebb élethelyzeteiben sem vagyunk egyedül, mert Jézus személyében velünk van az Isten.