2020. augusztus 16. – Évközi 20. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Mt 15,21-28

Elmélkedés

Kitartó kérés
Idegennek lenni nem jó élmény, sok helyzetben okoz az ember számára kellemetlenséget. A többiek kívülállóként tekintenek rám, nem fogadnak be közösségükbe. Hiába próbálok kedvesen és nem tolakodóan közeledni feléjük, ők szükségesnek tartják a távolságtartást. Egy idő után persze változhat a helyzet, de olykor nincs idő a kezdeti feszültség feloldódására a találkozás rövidsége miatt. Az érem másik oldala, hogy idegenekkel találkozni nagyszerű lehetőség új élmények szerzésére. E találkozások alkalmával lélekben gazdagodhatunk, új ismeretekhez juthatunk. Az idegenektől, az ismeretlenektől sok újat tanulhatunk, de ehhez szívünk nyitottságára van szükség.
Az evangéliumban szereplő kánaáni asszonytól sokat tanulhatunk. Ő idegen volt Jézus számára, nem volt zsidó vallású, egy másik néphez tartozott. Talán ezzel is magyarázható Jézus kezdeti elutasítása és tartózkodása. Ugyanakkor az is meghúzódhat a háttérben, hogy Jézus próbára akarja tenni ennek az asszonynak a hitét. Arra kíváncsi, hogy találkozásuk során lebomlik-e a zsidó tanító és a pogány asszony közötti fal, ami idegenné teszi őket. Ehhez természetesen mindkét érintett munkája, hozzáállása szükséges. Az asszony lánya beteg, megszállta őt a gonosz. Magától értetődő a vágya, hogy lánya mielőbb visszanyerje egészségét. Bizonyára fordult már korábban orvosokhoz, de ők nem tudtak segíteni. Most Jézushoz fordul, s ezt talán azért teszi, mert hallhatott az Úr gyógyításairól. Nagy lehetőséget lát abban, hogy Jézussal találkozott, ezért a visszautasítások sem képesek eltéríteni szándékától. Nem mond le arról, hogy Jézus segítsen a lányán, megszabadítsa őt a gonosztól. Jézus meghallja a kérését, de nem reagál semmit, „szóra sem méltatta.” Az asszony nem sértődik meg, nem távozik ingerülten, hanem újból és újból hangosan kiáltozva megismétli kérését. Viselkedése olyannyira zavarja a tanítványokat, hogy szeretnének mielőbb megszabadulni tőle. Jézus látszólag elutasítja, de ez nem zavarja őt. Szereti a lányát, továbbra is reménykedik gyógyulásában, ezért következetesen kitart eredeti kérése mellett. Nem engedi, hogy Jézus könnyedén lerázza és elküldje őt. Nem engedi egykönnyen, hogy Jézus gyorsan megszabaduljon tőle. Azt gondolja, hogy ő ugyan nem zsidó, nem tartozik a választott néphez, de neki is van emberi méltósága és beteg gyermekének is van emberi méltósága. Úgy gondolja, hogy Isten előtt ő is, lánya is ugyanolyan kedves lehet, mint bármelyik zsidó asszony vagy gyermek. Párbeszéd kezdődik köztük. Jézus ellenvetéseire okosan válaszol, s ezzel kinyilvánítja hitét. Abba kapaszkodik bele, amit Jézus elutasításnak szán. Ha Jézusnak kedve van kutyához hasonlítani őt, akkor tegye nyugodtan. Ő ezen nem fog megsértődni, mert akkor soha nem teljesülne kérése. Az Úr végül enged, hitét azzal jutalmazza meg, hogy teljesíti kérését. „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” – hangzik Jézus dicsérete, s ilyen elismerést bizony kevesen kaptak tőle egykor.
Ne felejtsük: mi is méltók lehetünk erre az elismerésre! Isten kegyelméből egyetlen ember sincs kizárva. Az üdvösségre minden ember meghívást kap. Egyedül rajtunk múlik, hogy erős hitünkkel bebizonyítjuk-e azt, hogy feltétel nélkül bízunk Jézusban.