Napi evangélium

2016. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Lk 2,1-14

Elmélkedés:

Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd! Szent Jeromos, aki elsőként fordította az akkori köznyelvre, a latinra a Szentírást, sok éven át élt remeteként abban a betlehemi barlangban, ahol Jézus született. A legenda szerint egy karácsonyi éjszaka imádság közben azt kérdezte Jézustól, hogy emberként miként tudná viszonozni azt, hogy Isten vállalta a nagy egyszerűséget, amikor megszületett. Kérdésére a következő szavakat hallotta: „Énekelj Istennek e szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek!” Erre nem is kellett volna bíztatni őt, hiszen szíve nagy örömével szüntelenül ismételgette az angyalok énekét, akik azon a bizonyos éjszakán, a Megváltó születése napján így énekeltek a pásztoroknak: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek! Szent Jeromos azonban kevésnek találta ezt, ezért felajánlotta összes pénzét Istennek, de erre azt a választ kapta, hogy vagyonát inkább adja a szegényeknek. Jeromos megígérte, hogy teljesíti a kérést, de tovább erősködött, mert mindenképpen adni szeretett volna valamit Istennek is. Úgy érezte, ha nem adhat semmit, akkor belehal a szenvedésbe. Erre azt a választ kapta, hogy akkor a bűneit adja oda. Ekkor Szent Jeromos így fejezte be imádságát: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd!”
A szeretet ünnepén lehet nagy felajánlásokat tenni, de ha önmagunkat nem akarjuk felajánlani Istennek, akkor semmit sem adtunk. Karácsonykor szép és értékes ajándékokat kaphatunk szeretteinktől, de ha Istent, aki önmagát akarja nekünk ajándékozni, nem fogadjuk a szívünkbe, akkor semmit sem kaptunk. Karácsonykor megfogalmazhatunk csodaszép imákat, amelyekben hálát adunk Istennek a megváltásért és a Megváltó eljöveteléért, de ha nem vagyunk készek arra a csodálatos változásra, amely emberségünket Istennek tetszővé alakítja, akkor hiábavaló szavakat mondunk csupán. Tanuljuk meg tehát Szent Jeromos rövid imáját és mondogassuk gyakran ezekben az ünnepi napokban: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd!”
Istennek nem drága ajándékokra vagy nagy ígéretekre van szüksége, hanem szívünk megtérésére. Adjuk tehát neki bűneinket, valljuk meg, hogy engedetlenek voltunk, hogy ő megtisztítsa szívünket, eltörölje bűneinket. Szent Jeromos szavait utánozva így imádkozhatunk: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el, töröld el bűneimet és add nekem, ami a tiéd, azaz a lelki tisztaságot és az életszentséget! Az ünnep előtti hetek és napok mindig fokozott izgalommal járnak, alig bírjuk elvégezni megszaporodott teendőinket. Ezért most, a karácsony ünnepét megnyitó éjszakán imádkozzunk így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el türelmetlenségemet, vedd el szívem nyugtalanságát, és add nekem, ami a tiéd, add nekem békédet, add nekem nyugalmadat! A karácsony ünnepe szerénységre és alázatra indít minket. Imádkozzunk ezért így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el túlzott magabiztosságomat, vedd el megváltoztathatatlannak gondolt elképzeléseimet, vedd el akaratoddal ellentétes szándékaimat, és add nekem, ami a tiéd, add nekem akaratod elfogadását, add nekem az engedelmesség lelkületét! Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el a hétköznapok gondját, és add nekem, ami a tiéd, add nekem az ünnep örömét!