2020. október 11. – Évközi 28. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés

Az Úr napja
A mai vasárnap evangéliumában egy lakodalom előkészületeiről és a vendégek meghívásáról olvasunk. Jézus példabeszéde szerint egy király lakodalmat tartott a fiának, s erre az eseményre hívott meg vendégeket. A meghívottak azonban tiszteletlenek vagy illetlenek, kifogásokat keresnek és visszautasítják a meghívást. Mivel az ünnepségre már minden elő volt készítve, s a király nem szerette volna, ha elmarad az esküvő, kiküldte szolgáit, hogy válogatás nélkül mindenkit behívjanak a város utcáiról. A történet azzal fejeződik be, hogy a király eltávolíttat egy személyt a megjelentek közül, aki nem volt ünnepi ruhába öltözve.
A példabeszéddel Jézus nem esküvői tanácsokat szeretne adni, hanem az Isten országáról beszél. Isten meghív minket, hogy vele éljünk. Nem gondolkodik azon, hogy kit hívjon meg és kit ne, nem vesződik a meghívottak listájának összeállításával, hanem mindenkit meghív. Mindannyiunkat arra hív, hogy vele éljünk. Egy boldog életre hív minket. Ne keressünk kifogásokat és ne utasítsuk vissza meghívását!
A történet helyes értelmezését segíti, hogy az elmúlt vasárnapon felolvasott, a gonosz szőlőmunkásokról szóló beszéd folytatása ez a rész Máté evangéliumában. A szőlőmunkások hibája az volt, hogy elbizakodottak voltak és azt gondolták, hogy könnyen megszerezhetik maguknak más tulajdonát, azaz könnyedén övüké lehet az Isten országa. A mostani tanításban az ünnepi ruha nélkül érkezett vendég szintén elbizakodott volt, s azt gondolta, hogy semmit sem kell tennie annak érdekében, hogy méltónak bizonyuljon a királyi meghívásra. Ne legyünk tehát elbizakodottak! Isten meghívásához akkor leszünk méltóak, ajándékát akkor nyerhetjük el, ha ünnepi ruhába öltöztetjük lelkünket, azaz szakítunk bűneinkkel.
Minden szentmisén Isten meghív minket egy vendégségre. Először meghív minket az ige asztalához, a tanítás asztalához, amelyet úgy fogadunk el, hogy figyelmesen meghallgatjuk tanítását és kifejezzük készségünket annak megtartására. Ezután meghív minket az oltár asztalához, egy ünnepi asztalhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Ezt a hívását úgy fogadjuk el, hogy a szentmisén szentáldozáshoz járulunk. Ha nem élünk a szentáldozás lehetőségével, akkor tulajdonképpen visszautasítjuk hívását. A szentmisét bemutató pap közvetlenül a szentáldozás előtt Krisztus testét és vérét felmutatva a következőket mondja: „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus.” Igen, valóban boldogok vagyunk, mert mindannyiunknak szól ez a hívás. Boldogságunk akkor válik teljessé, ha el is fogadjuk Jézus hívását és szentáldozáshoz járulunk. „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus.” Ehhez hozzátehetjük még: Hát még azok milyen boldogok, akik elfogadják hívását és ünnepi ruhába öltözött lélekkel táplálkoznak az Úr szent testével, az Oltáriszentséggel.
Tartsuk fontosnak a vasárnap megünneplését! Ezen a napon mondjunk igent Jézus ünnepi meghívására, üljünk le asztalához és ne keressünk kifogásokat vagy indokokat a távolmaradásra! Vessük le hétköznapi ruhánkat és öltözzünk ünneplőbe! Legyen ez a nap az öröm napja számunkra és családjaink számára! Legyen a vasárnap a hit és a hit megvallásának napja! Legyen a vasárnapunk a közösség és a közösségi együttlét napja! Szenteljük vasárnapunkat Istennek, mert ez a nap valóban az Úr napja!