2020. november 8. – Évközi 32. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

Egyszeri lehetőség
Mit üzennek nekünk az evangéliumban szereplő hajadonok? Azt, hogy éberen várakozzunk és mindig legyünk készen az Úrral való találkozásra. Ez az igazság, ez a gondolat egyre inkább előtérbe kerül, ahogyan az egyházi év végéhez közeledünk. Legyünk éberek, nehogy olaj nélkül, üres lámpával, üres kézzel, jócselekedetek nélkül álljunk, amikor az Úr megérkezik hozzánk. Nem fognak bennünket nyomasztani az evilági gondok és nem veszítjük el reményünket, ha bölcsen előrelátóak vagyunk, és állandóan gondolunk arra, hogy találkozni fogunk Istennel. Ennek a jövőbeni találkozásnak a reménye jelen életünkre is hatással van, azaz állandóan szemünk előtt tartjuk azt, hogy mit kell megtennünk üdvösségünkért, amely halálunk és feltámadásunk után vár ránk. Az örök életre való feltámadásban azok részesülnek, akik megőrizték a Krisztussal való közösséget. Akik hűségesek maradnak Krisztushoz, és éberen várják őt, azok előtt nem fog becsukódni a mennyország ajtaja. A belépőnek pedig az ember jócselekedetei számítanak, mindaz a szolgálat, amit önzetlenül végzünk másokért. Ezeket a jócselekedeteket jelképezi az olaj, amellyel a hajadonok egyik része rendelkezett, a másik fele viszont nem. Az olaj jelképezi továbbá imádságainkat, a kísértések visszautasítását és hűséges helytállásunkat az üldözések idején. Mindezeket nem lehet kölcsönadni másoknak, mert mindenki személyesen felel saját üdvösségéért. E személyes felelősségre utal, hogy az okosak nem tudnak olajat adni azoknak, akiknek nincs elegendő. Az emberi előrelátást és készületet, tehát a saját érdemeinket azonban soha nem szabad olyannyira túlhangsúlyoznunk, hogy közben elfeledkezzünk arról, hogy üdvösségünk egyúttal Isten kegyelmének az ajándéka számunkra. Üdvözülésünket a mi emberi igyekezetünk és az isteni szándék találkozása jelenti.
Az üdvösség várása gyakorlati dolog. Nem elég a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus „újra eljön dicsőségben”, hanem állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra. Az üdvösség várása és elfogadása személyes felelősség kérdése. Sem más emberek, sem Isten nem kényszerít bennünket. A mi törekvésünkön és jótetteinken múlik, hogy elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, és mindenkinek felkínált ajándékát. Mindazok, akik felkészülten várakoztak, azonnal bemehettek a menyegzői házba, amely jelen esetben az örök élet üdvösségét jelképezi. Azok viszont, akik távollétük miatt lemaradtak az érkezésről, hiába próbáltak később bejutni.
Az élet egyszeri lehetőség. Egyetlen lehetőséget kaptunk Istentől, akinek létezésünket köszönhetjük. Az élet nem egy számítógépes játék, amiben mindenkinek három vagy több élete van. Aztán ha mind a hármat elvesztettük, akkor újraindítjuk a játékot, újabb három lehetőséggel. Itt nem lehet mindent elölről kezdeni. A születésünkkel ráléptünk egy útra és ennek az útnak vége lesz a halállal. És majd akkor elkezdődik egy új élet, de az természetesen nem a földi életünk megismétlése lesz, hanem az örök élet. A szabályokat Isten hozta mind a földi, mind az örök élet idejére. Nem szükséges ezeket megváltoztatni vagy módosítani, mert Isten szabályai jók. Legyünk meggyőződve arról, hogy Isten olyan szabályokat adott, amelyek megtartása a boldogságot, a boldog életet jelenti számunkra.