2021. január 31. – Évközi 4. vasárnap

Evangélium

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés

A tanító hitelessége
Jézus tanításáról és az emberek csodálkozásáról olvasunk a mai vasárnap evangéliumában, amelyet egy ördögűző csoda követ. A 70-es években, amikor Szent Márk evangélista megírja művét, a keresztény közösségnek útmutatásra volt szüksége ahhoz, hogy miként hirdesse a krisztusi örömhírt azoknak az embereknek, akik a Római Birodalom fennhatósága és annak vallási törvényei szerint éltek. A közösség tagjait aggodalom töltötte el, hogy a rómaiak miként fogják fogadni az új vallás megjelenését és képviselőinek, tagjainak fellépését. Az evangélista úgy írja le Jézus tanítását és tevékenységét, hogy közben nem hallgatja el, hogy elutasítással, ellenzőkkel is találkozik. Pontosan és őszintén mutatja be az Úr szavainak hatását, eredményességét és eredménytelenségét egyaránt.
Nyilvános működésének kezdetén az első dolog, amit Jézus tesz az, hogy meghívja az első tanítványokat, meghív négy halászt, akiknek új feladatot ad (vö. Mk 1,14-20), erről olvastunk az elmúlt vasárnap. Működésének kezdetén az első dolog, amit az emberek Jézustól látnak az, hogy tanít. Még nem tesz látványos csodákat, hanem elkezdi hirdetni Isten országának örömhírét. Nem is elsősorban a tartalom, a mondanivaló, ami feltűnő, hanem a tanító magabiztos személyisége és újszerű módszere. Az emberek hamar észreveszik, hogy másként tanít, mint a hivatalos vallási tanítók, az írástudók. Észreveszik a szavak mögött rejlő isteni erőt és felfedezik e szavakban az igazságot, az örök életre vezető igazságot. Felfedezik továbbá a tanító hitelességét. Nem idéz másokat, hanem saját benső élményét, az Atyával való szeretetközösség élményét mondja el az embereknek, akikben hamar felébred a vágy vallási életük és Istennel való kapcsolatuk megújítására.
Jézus örömhírének egyik célja az, hogy segítsen az embereknek megszabadulni a gonosztól való félelemtől. Isten országának megvalósulásával megjelenik egy olyan hatalom a világban, amely felette áll a gonosz hatalmának. Az ördög félelmet kelt az emberekben és ezzel megkötözi, leláncolja az embert, akit hatalmába kerít. De jön egy erősebb, Jézus, aki megszabadítja, megváltja az embereket.
Az ördögűző csoda leírásából úgy tűnik, hogy a gonosz lelkek ismerik Jézust, felismerik benne az Isten Fiát, és azt is rögtön tudják, hogy Jézus személyében olyannal találkoztak, akinek nagyobb a hatalma, mint az ő befolyásuk. Jézus személyiségének titkát talán még a tanítványoknál is jobban tudják. Az Úr el tudja hallgattatni őket és képes kiűzni őket a megszállottakból. Tudnunk kell, hogy a bibliai időkben nem volt olyan fejlett az orvostudomány, mint napjainkban. Az ismeretlen, lelki természetű betegségeket a gonosz megnyilvánulásaként értékeltek és a bűnösség jeleként tekintettek. Ha napjainkban a pszichés megbetegedéseket nem is tekintjük az ördögtől való megszállottságnak, mégis sokszor azt érezzük, hogy negatív, megosztó, gonosz lelkek vesznek minket körül, akik hazugságaikkal, az igazság meghamisításával igyekeznek minket befolyásolni. Úgy tesznek, mintha különleges képességekkel rendelkeznének és természetfeletti igazságokat birtokolnának. Azt a látszatot keltik, mintha egyedül ők látnák helyesen a világot és azzal az igénnyel lépnek fel, hogy mindenki igazságként fogadja el mindazt, amit hangoztatnak. Amikor túlzott magabiztossággal, erőszakossággal találkozunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egy álprófétával, egy hamis tanítóval van dolgunk. Jézus soha nem kényszerített senkit. Ő szelíd hangon szól hozzánk, alázattal közvetíti tanítását. Fogadjuk el az ő hívását és ajándékait: a hitet és az üdvösséget.