2021. február 7. – Évközi 5. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés

Gyógyító és tanító
Az evangéliumi jelenet helyszíne Kafarnaum városa, amely a Galileai-tó partján fekszik. Innen származott, itt lakott Péter apostol. Az előzményekben Jézus a zsinagógában tanított, erről olvastunk az elmúlt vasárnap evangéliumában. Most elhagyja a zsinagógát és betér Péter házába. A keresztény igehirdetés az ószövetségből az újszövetségbe való átlépést, a zsinagógából az Egyházba vezető utat látja ebben a képben, hiszen Péter apostolra bízza Jézus az Egyház vezetését.
A mai evangélium kapcsán mi is követjük Jézust, aki minket is kivezet a törvények szolgai megtartásának világából és bevezet az Egyház élő közösségébe. Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézus a zsinagógákban szívesen tanít a szombati istentiszteleti napokon például Názáretben és Kafarnaumban, illetve élete utolsó szakaszában a jeruzsálemi templomban. Tanítóként és gyógyítóként egyaránt kinyilatkoztatja magát e szent helyeken. De aztán rájön, hogy tovább kell lépnie, hiszen küldetése nem csak a választott néphez, hanem az egész emberiséghez szól, ezért hoz létre egy új közösséget, az Egyházat. Az Egyház, a krisztusi közösség mindenkit nyitott ajtókkal, nyitott szívvel, jószándékkal fogad. Nem vonjuk kétségbe senki bűnbánatát és őszinteségét. Nem állítunk senkit teljesíthetetlen próbatételek elé, hanem segítően állunk melléjük, hogy meg tudják tenni minden nap a következő lépést a hit útján. A békesség, a kiengesztelődés közössége ez, amelyben nem ellenséget, hanem barátot és testvért látunk a másik személyben, akivel összeköt minket a közös hit. A keresztény hagyományban sokszor megjelenik az a kép, hogy az Egyház egy lelki épület, amelynek alapja Krisztus, s amely a Krisztusban hívőkből, mint élő kövekből épül fel, miként ez Péter apostol levelében megjelenik (vö. 1Pét 2,4-5).
Egy másik mozzanatra is érdemes odafigyelnünk az evangéliumi jelenetben, mégpedig arra, hogy Jézus irgalmas gyógyítóként lép fel. Most is, miként más gyógyításai alkalmával is, megérinti a beteget, megérinti a sebet vagy a beteg testrészt, és az ő érintése gyógyulást eredményez. Mégpedig nem csak a test, hanem a lélek gyógyulását is. Az Úr úgy lép hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus a bajba került emberhez. Úgy lép hozzánk, hogy tudja, ha nem segít, hamarosan belehalunk betegségünkbe, elveszünk bűneinkben. Irgalmas szeretettel tekint ránk, nem kerül el bennünket, hanem fölénk hajol, bekötözi sebeinket és gondoskodik róla, hogy felépüljünk, meggyógyuljunk. A „gyógyszer”, aminek felépülésünket köszönhetjük tulajdonképpen az ő szívének szeretete és irgalma.
A gyógyítások után az Úr tovább indul más helyekre. Jézus magatartása egyértelműen jelzi, hogy mennyire fontosnak tartja az emberek tanítását, az evangélium hirdetését. Itt is és más esetekben is világosan beszél arról, hogy ez a küldetése, Isten országának örömhírét hirdeti. Mivel Jézus az evangélium hirdetését az apostolokra és az Egyház közösségére bízta, bátran állíthatjuk, hogy ez a szolgálat nem másodlagos munka a különféle egyházi tevékenységek között, hanem küldetésünk egyik központi eleme. Ha nem helyezünk elegendő hangsúlyt az evangélium hirdetésére, eltávolodunk Krisztus szándékától, aki azt akarta, hogy elmenjünk az egész világra és hirdessük az evangéliumot mindenkinek.