2021. március 7. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Jn 2,13-25

Elmélkedés

Új templom
A jeruzsálemi templom volt Isten jelenlétének a helye, a vallási élet központja. Más településeken nem templomok, hanem zsinagógák épültek az istentiszteleti szertartások és összejövetelek számára. Az ószövetségi időkben a próféták gyakran hangsúlyozták, hogy elég a templomba menni és ott áldozatokat felajánlani, mert Isten feltétlen engedelmességet és az ő parancsainak megtartását kéri az emberektől. Ezt a benső hozzáállást fejezi ki a látható istentisztelet, de nem pótolja azt, ha hiányzik valakiből. A próféták azt is sürgették, hogy a nép újuljon meg vallási szempontból, térjenek meg és szívük tisztasága elsődleges legyen. Ezt a prófétai hagyományt folytatja Jézus, amikor megtisztítja a templomot, amiről a mai vasárnap olvasunk az evangéliumban. De többről is szó van itt, mint egy prófétai buzgóságról. A mi Urunk keresztáldozata, halála és feltámadása óta Jézus megdicsőült teste az új templom, Isten jelenlétének új helye.
A jeruzsálemi templom megtisztításakor Jézus a következő kijelentést tette: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” Zsidó hallgatósága nem értette e mondat értelmét, de ekkor még a tanítványai sem tudták, hogy saját testére, a halálát követő harmadik napon feltámadt testére gondol Mesterük.
Az egykori hallgatóság az épületre gondolt, amelyben elhangzott e különös kijelentés. A zsidók jól ismerték ennek a templomnak a történetét. A kezdetek Dávid király idejéig nyúltak vissza. Miután az ország fővárosában, Jeruzsálemben palotát épített a maga számára, Dávid elhatározta, hogy házat épít Isten számára. Az isteni gondviselés azonban nem engedte meg, hogy elhatározása még az ő életében megvalósuljon, hanem csak fia, Salamon építhette meg az Úr templomát, amelyet a hódító babiloniak később leromboltak. A babiloni fogságból visszatérő zsidók építették újjá a templomot, amely ettől kezdve évszázadokon keresztül ismét az istentisztelet legfőbb helyéül szolgált. A második templomot a zsidó háború idején a rómaiak lerombolták és azóta nem építették újjá.
Isten egykor szövetséget kötött a választott néppel, ígéretet tett nekik, hogy a hit zarándokútját végigjárva elnyerik azt az országot, amelyet Isten nekik készített. A szövetség jeleként és az ígéret pecsétjeként Isten törvényt adott a választott népnek, szívükbe írta a tízparancsolat törvényeit. A törvény olyan útmutató jel volt az ószövetségi időkben, amely „az élet útját” mutatta az emberek számára, s amely azt jelezte, hogy Isten az ő népével van. A jeruzsálemi templom pedig, amely Isten lakóhelye volt, szintén azt jelezte, hogy Isten népe körében lakik, egészen közel van az emberekhez.
Az újszövetségi időkben az igazi jel, amely az Atya emberek iránti hűségét és szeretetét igazolja, és amely beteljesíti az üdvösség művét, már nem egy épület lebontása és felépítése lesz, hanem Jézus halála a kereszten és az ő feltámadása. E két esemény, továbbá a kereszt és az üres sír nem választható el egymástól. Mindkettő hitet ébreszt abban, aki látja, s elindít a tanúságtétel útján. Szent Pál apostol a következőket mondta: „A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük” (1Kor 1,22-23). Ezt a küldetést folytatja az Egyház minden korban azt a megfeszített Krisztust hirdetve, akit az Atya feltámasztott a halálból.