2021. április 25. – Húsvét 4. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Jn 10,11-18

Elmélkedés

A pásztorok felelőssége
Ma, a Jó Pásztor vasárnapján, amely napon papi és szerzetesi hivatások világnapját tartjuk, ezt mondja Jézus az evangélium szerint: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” Amikor Jézus kimondta ezeket a szavakat, az apostolok nem értették, nem érthették meg, hogy mire gondolt. János apostol, aki leírta ezeket a szavakat, szintén csak később, a Golgota hegyén értette meg e kijelentés valódi értelmét. A kereszt alatt állva csendesen szemlélte, hogy az Úr hogyan adja oda az életét a juhokért. Amikor eljött számára és a többi apostol számára a tanúságtétel ideje, akkor jól emlékeznek Mesterük szavaira, és megértették, hogy az a hivatásuk, hogy Péter vezetése alatt összegyűjtsék a nyájat, a Krisztusban hívőket.
A benne hívőket bárányokhoz hasonlítja Jézus. A mi Jézussal való személyes kapcsolatunkra is érvényes ez a hasonlat, hiszen ő Jó Pásztorként vezet minket, az ő bárányait. Ne értsük félre szavait! Ő nem arról beszél, hogy „bárgyú birkák” vagyunk, akik ész nélkül követjük a nyáj többi tagját, hanem arról, hogy ő a mi vezetőnk. Ismer minket, és nevünkön szólít minket, gondoskodik rólunk, nem hagyja, hogy elvesszünk, törődik velünk, miként a pásztor a rábízott nyájjal. Érdemes engedelmesen követnünk Jézust, aki az örök életre vezet minket. Érdemes megőriznünk a közösséget vele. Nem csak ő ismer minket, hanem mi is jól ismerjük szavát, hangját, tanítását. Jézus hangját akkor ismerem, ha rendszeresen hallgatom őt, olvasom tanítását. Jézus hangját akkor követem, ha megtartom tanítását és a tőle megismert igazság szerint élek.
Az évszázadok során az apostolok Szentlélek által vezetett utódai, a püspökök és a papok összegyűjtötték Krisztus nyáját, és arra törekedtek, hogy elvezessék őket az Egyház közösségébe. Tisztában voltak azzal, hogy ilyen felelősséget csak Krisztusért lehet vállalni. Minden papnak és mindenkinek, akinek bármilyen tisztsége van az Egyházban tanúságot kell tennie arról, hogy a Jó Pásztor minden korban jelen van és munkálkodik az Egyházban. Minden lelkipásztornak kötelessége, hogy keresse az elveszett bárányt és visszavezesse a közösségbe. Minden egyházi személynek Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz hasonlóan kell gondoskodnia a gyengékről és védelmeznie az egész nyájat. Aki bízik az Úr szeretetében, az meg tud felelni ennek a hivatásnak.
A pap olyan személy, aki meghallotta Krisztus hívását és követi a Jó Pásztort. Emellett megbízást kap Istentől arra, hogy ő is pásztorként vezesse Isten népét, s e feladatának akkor tud megfelelni, ha a rábízottak megismerik hangját, pontosabban szavában, igehirdetésében felismerik az Úr szavát és életében felismerik Jézus odaadását és szeretetét.
A pap soha nem feledkezhet meg arról, hogy pásztori és vezetői feladatát mindig szolgálatnak kell tekintenie és alázattal kell gyakorolnia. Tudja, hogy Krisztusnak, a Jó Pásztornak a szolgája és örömmel ébred annak tudatára, hogy egészen különleges kegyelemben részesült azáltal, hogy az Úr kiválasztotta és meghívta őt. Minél inkább tudatosítja magában azt, hogy a papi hivatás Isten ingyenes ajándéka, annál nagyobb lelkesedéssel végzi szolgálatát az emberek javára, azaz ajándékozza önmagát az embereknek. Nem puszta kötelességteljesítésről van itt szó, hanem örömteljes szolgálatról. A hivatás örömét és jutalmát Krisztus adja.