2021. május 23. – Pünkösdvasárnap

Evangélium

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Jn 20,19-23

Elmélkedés

A tanúságtétel Lelke
Ma, a húsvét utáni ötvenedik napon a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, amely napot pünkösdnek nevezünk. Az utolsó vacsorán Jézus e szavakkal ígérte meg a Szentlélek elküldését: „Amikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanúságot tesz rólam. Ti is tanúságot tesztek rólam, hiszen kezdettől velem vagytok” (Jn 15,26-27). Ez az ígéret pontosan leírja egyrészt a Szentlélek szerepét: tanúságot tenni Jézusról, másrészt minden keresztény ember küldetését: tanúságot tenni az Úrról. Mindebből világosan következik, hogy Krisztustól kapott küldetésünknek csak akkor tudunk eleget tenni, ha valóban bennünk él a Szentlélek, ő ösztönöz, bátorít és lelkesít minket a tanúságtételre. Ha bennünk él, működik a Szentlélek, akkor egész életünk a Krisztushoz való szeretet és hűség hiteles tanúságává válik.
A Szentlélek megjelölésére az evangélium eredeti görög szövegében a Paraklétosz kifejezés szerepel, amely nem is vigasztalót jelent elsősorban, hanem inkább szószólót, ügyvédet. Bár a megjelölés első pillanatra kissé furcsának tűnik, de rögtön megértjük, ha arra gondolunk, hogy az üldözések, a támadások idején a Lélek a hívők oldalán áll, védelmezi őket a támadásokkal szemben. A krisztusi közösség tagjait már az első századokban bíróság elé állították hitük miatt. Ilyenkor megtapasztalhatták, hogy nem egyedül ülnek a vádlottak padján, hanem van egy „ügyvédjük.” Eltölti őket a Lélek, védőbeszédet mond, tanúságot tesz, megpróbálja bizonyítani az ártatlanságot és igyekszik meggyőzni az ítélethozókat a teljes igazságról. A harmadik isteni személy így végzi munkáját közöttük, a Krisztusban hívők javára. Az Atya előtt Jézus a szószólónk, a világi bíróságok előtt vagy a szóbeli támadások idején pedig a Szentlélek a szószólónk, a védelmezőnk.
Ehhez kapcsolódóan mondja Jézus: „Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani” (Lk 21,14-15). Egyedül aligha volna eredményes a mentegetőzés, de ha helyet biztosítunk a Szentléleknek magunkban, akkor ő szól majd általunk és az ő sugallatai fogják irányítani védekezésünket. Szent Pál apostol is hasonlót élhetett át, ezért írhatta Timóteusnak: „Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra. Mindenki cserbenhagyott. Ne róják föl nekik! Ám az Úr pártomra állt és erőt öntött belém” (2Tim 4,16). A Szentlélek védelmező segítsége a barátság, a bizalom és a szeretet légkörét biztosítja számunkra. Ezek a gondolatok remélhetőleg abba az irányba vezetnek minket, hogy a szívünk mélyén elfogadjuk az evangélium igazságát, miszerint a Szentlélekkel való kapcsolatunknak az a célja, hogy mind egyénileg, mind közösségileg tanúságot tegyünk Krisztusról. A tanúságtételt a Lélek indítja és végzi folyamatosan általunk. Ő az, aki mozgatja a szíveket, megváltoztatja torz és megkeményedett gondolatainkat, közelebb visz minket egymáshoz, békességet teremt, kegyelmet ad és egységre vezet minket. Ő az, aki meggyógyítja a lelkünk sebeit, emlékeztet minket az üdvösségre vezető igazságra és engedelmessé tesz bennünket Isten iránt.
A Szentlélek működésének gyümölcse, hogy az Úr él, itt van közöttünk, mi pedig hirdetjük az ő irgalmát és végtelen szeretetét.