2021. december 12. – Advent 3. vasárnapja

Evangélium

Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.
Lk 3,10-18

Elmélkedés

Pontos válasz
Mit tegyünk? – kérdezték egykor Keresztelő Jánostól a különböző társadalmi helyzetű, különböző foglalkozású emberek, ahogyan erről ma, advent 3. vasárnapján olvashatunk az evangéliumban. És János mindenkinek megadja a pontos választ, mégpedig nem általánosan fogalmazva, hanem mindenki olyan feleletet kap, ami életkorának, társadalmi helyzetének vagy éppen mesterségének megfelelő. Bár a válaszok különbözőek, mégis egy irányba mutatnak és egyetlen célt szolgálnak. A közös irány az igazságosság és a szeretet előmozdítása az emberek között. A közös cél pedig, hogy a Messiás jövetelére mindenki felkészüljön. Láthatjuk, hogy János nem kér senkitől rendkívüli dolgokat. Nem támaszt senkivel szemben olyan követelményeket, amelyeket ne tudna megvalósítani. Egészen egyszerű dolgokat kér, amelyek amúgy természetesek volnának a mindennapi életben, emberi kapcsolatainkban: legyünk becsületesek, ne bántalmazzunk senkit, legyünk igazságosak.
Érthető, hogy az ennyire konkrét, adott élethelyzetre szóló, egyszerű és világos válaszokat adó Jánosnak valóban vonzereje van. A kérdezők nem hallanak hosszan kifejtett nézeteket, bonyolult értekezéseket vagy körülményes útmutatásokat, amelyek megértése vagy megvalósítása egy útvesztőbe vezetné őket. Keresztelő János világosan beszél, határozottan megmutatja az utat. Érdekes, hogy nincs ellenkezés vagy visszakérdezés. Az emberek nem értetlenkednek, hanem rögtön tudják, hogy mi a teendőjük. És János igehirdetése működik, buzdítása hatékony.
Milyen jó volna, ha napjainkban a kereső emberek, az Istent kereső emberek ugyanilyen pontos válaszokat kapnának! Milyen jó volna, ha korunk igehirdetése is ennyire konkrét válaszokat adna azok számára, akik útmutatást keresnek a vallási életben vagy éppen vallási életükben szeretnének megújulni! Milyen jó volna, ha az egyházi igehirdetés manapság is ugyanilyen kristálytiszta válaszokat adna a jelen kor kihívásaira! Kétezer év távlatából is van mit tanulnunk Keresztelő Jánostól. Lehet, hogy egyeseknek nem tetszene a világos beszéd, mert nem az igazságot keresik, hanem könnyebb utakat. Ők szeretik a dolgokat elkenni, szeretnek a „zavarosban halászni”, szeretik magukhoz igazítani a dolgokat. A vallási életben azonban mindenképpen kerülni kell az egyénieskedést, mert ez tévútra visz. Nem válogathatunk Isten parancsaiban, hogy melyeket akarjuk megtartani és melyek nem vonatkoznak ránk, mert az ilyen magatartás eltávolít minket Istentől.
Advent 3. vasárnapja a keresztény hagyomány szerint az öröm vasárnapja, az örvendezés napja. Minek is örülünk? Annak, hogy az Úr közel van, egyre közelebb! Biztosan az is fontos, hogy közel van már az ünnep, de talán még ennél is fontosabb, hogy ki az, aki közeledik: Isten Fia, Jézus Krisztus jön hozzánk. Boldogok mindazok, akik őt várják! Boldogok, akik a Messiást, a Megváltót várják! Boldogok, akik az Úr útját keresik! Boldogok, akik meg merik kérdezni immár nem Keresztelő Jánost, hanem magát Jézust: „Mit kell tennünk?” Boldogok, akik meg is teszik, amit Jézus kér. Boldogok, akik vállalják, hogy „kivonuljanak a pusztába” és bátran kiáltják a mai világ felé az Úr üzenetét, mert tanúságtételük a hűség jele. Boldogok, akik magukban hordozzák a reményt, mert reményüket Istentől kapták. Boldogok, akik nem a „legyen meg az én akaratom” varázsigéjében hisznek, mert így távol tarthatják maguktól az önzés kísértését. Boldogok, akik őszintén tudják imádkozni, hogy „legyen meg a te akaratod”, mert meg fogják ismerni az Úr szándékát. Boldogok, akik napról napra örömbe öltöztetik szívüket, mert karácsony ünnepén meglátják Istent.