2022. február 6. – Évközi 5. vasárnap

Evangélium

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés

Kudarc után siker
A meghívástörténetek és a csodaelbeszélések közé egyaránt sorolhatjuk a mai evangéliumi részt, hiszen mindkét elem, tehát a meghívás és a csoda is szerepel benne. Lukács evangélista beszámolója szerint az eset Jézus nyilvános működésének kezdetén történt. Saját hazájában, a názáreti zsinagógában Jézus fellépése, tanítása nem hozott sikert. A hitetlen és csodára váró názáretiek elutasították őt. Ezt követően Jézus elhagyja a várost és a Genezáreti-tó melletti Kafarnaumba megy. Itt egészen más a fogadtatás. Az emberek szívesen mennek Jézushoz és örömmel fogadják őt. Az evangélista ezt írja: „nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát.” Olyan sokan jönnek hozzá, hogy kénytelen bárkába szállni és a vízről tanítja az embereket.
Miután Jézus Názáretben megdöbbent az emberek hitetlenségén, itt a nép részéről hittel, Péter apostol részéről feltétlen engedelmességgel találkozik. Péter, a tapasztalt, hivatásos halász engedelmeskedik egy olyan személynek, aki ácsként dolgozott nevelőapja, Szent József mellett, tehát egyáltalán nem értett a halászathoz. Péter mégis kész megtenni, amit kérnek tőle, ezért mondja: „Egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Engedelmességét Jézus csodával jutalmazza: oly sok hal kerül a hálóba, hogy két bárka is alig bírja partra húzni.
Az esemény tehát nagy fordulatot hoz. Péter és társai néhány perccel korábban még arról beszélgettek, hogy haszontalan erőfeszítés volt az egész éjszakai munkájuk, mert semmit sem fogtak. Tehát nem arról van szó, hogy kevés halat fogtak, többre számítottak és emiatt csalódottak voltak, hanem nem fogtak semmit. Egyetlen halat sem. Létezik-e ennél nagyobb kudarc egy halász számára? Okozhat-e bármi is ennél nagyobb csalódást? Amikor megtapasztalják emberi kicsinységüket és tehetetlenségüket, akkor szólítja meg őket Jézus. S ekkor Péter nem mondja, hogy fáradtak és semmi értelmét nem látja a további munkának a kudarc után, hanem engedelmeskedik, kiveti a hálót. Ez az engedelmesség, ez a bizalom, ez a hit meghozza a bőséges eredményt. Ez a bőség éppen az ellenkezője annak a „semminek”, amiről Péter az imént beszélt. Jézus szavát, kérését teljesítve a reménytelen helyzet ellenére is van eredménye a munkának, mégpedig olyan bőséges eredménye, amire senki sem számít előre.
A csoda, a halfogás után következik Péter meghívása. Jézus ezt mondja neki: „Ezentúl emberhalász leszel.” És Péter ismét engedelmeskedik, követi Jézust.
Az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy Isten hívta meg őket. Nem fogságba akarják vetni az embereket, hanem elvezetni őket arra az igazi szabadságra, amelyet Isten ad mindenkinek. A hálóba kerülni azt jelenti, hogy Isten országához tartozunk. Akik engedik, hogy az emberhalászok hálója kifogja őket, döntésükkel az üdvösséget választják és elindulnak Isten felé. Az irgalmas Isten minden ember üdvösségét akarja. Meg akar menteni minket a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk.