2022. március 6. – Nagyböjt 1. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.
Lk 4,1-13

Elmélkedés

Sebezhetőek vagyunk
Nagyböjt 1. vasárnapján Jézus megkísértéséről olvasunk az evangéliumban. A Szentlélek indítására Jézus visszavonul a pusztába, ahol megkísértette a sátán. 40 nap elteltével visszatér a pusztából és az evangélium hirdetésével megkezdi nyilvános működését Galileában. Lukács evangélista elbeszéléséből megtudjuk, hogy melyek voltak a kísértések. Először azt akarta a sátán, hogy Jézus változtassa át a köveket kenyérré, azaz ne az isteni gondviselésben bízzon, hanem gondoskodjon a maga számára ennivalóról. Később, nyilvános működése idején Jézus tesz hasonló csodát, megszaporítja a kenyereket, de nem köveket használ, hanem azt a kevés kenyeret, ami az adott pillanatban rendelkezésre áll, és ezt a csodát nem a maga javára teszi, hanem az embereket táplálja. A második kísértéskor a sátán a világ minden országának dicsőségét ígérte Jézusnak, ha leborulva hódol előtte. A hatalmat és a dicsőséget később megkapja Jézus, de természetesen nem a sátántól, hanem a mennyei Atyától, aki a feltámadás dicsőségében részesíti őt húsvét hajnalán. Harmadszorra azt akarta, hogy Jézus vesse le magát a templom párkányáról, mert Isten angyalai úgyis vigyázni fognak rá. Ez arra irányul, hogy Jézus próbára tegye az Atyát és a maga akaratát tegye Isten szándéka elé. A szenvedés óráinak kezdetén, az Olajfák hegyén szintén ugyanezzel próbálja megkísérteni őt a sátán, amikor Jézus azért imádkozik, hogy ne az ő akarata teljesedjék be, hanem a mennyei Atyáé. Jézus a pusztában mindhárom alkalommal és a későbbiekben is mindig határozottan visszautasítja a kísértőt.
A három kísértés azt mutatja, hogy Jézus is megkísérthető, sebezhető, ugyanakkor a Szentlélek segítségével vissza lehet utasítani a kísértéseket. Ez az üzenet azért fontos számunkra, mert mi is nap mint nap megküzdünk a kísértésekkel. A gonosz szinte állandóan arra indít minket, hogy önmagunkat állítsuk a középpontba és ne Istent. Ezeket a kísértéseket sokszor még felismernünk is nagyon nehéz, hát még visszautasítani! Az anyagi javak megszerzése sokak számára fontosabb, mint a lelki kincsek gyűjtése. A nagyböjti idő éppen azt a célt szolgálja, hogy odafigyeljünk saját lelkünkre!
A túlzott önbizalom szintén kísértés. „Ki, ha én nem?” – mondjuk. Az uralkodási és birtoklási vágy az emberben elhomályosítja annak tudatát, hogy Isten az egész világ ura, és őt illeti meg a dicsőség. És ott van még a kísértés, hogy mindig csak magunkra gondoljunk és magunkról gondoskodjunk. A nagyböjt megállít minket és felszólít, hogy adakozzunk, tegyünk jót másokkal és segítsük adományainkkal a szegényebbeket!
Láthatjuk, hogy a kísértések visszautasítása Jézus esetében is és a mi esetünkben is azt jelenti, hogy újra Isten kerüljön a középpontba. Lássuk be: mi is sebezhetőek, mi is megkísérthetőek vagyunk, de ahogyan Jézus, ugyanúgy mi is képesek vagyunk ellenállni a rossznak és tudunk engedelmeskedni Istennek. Ebben segítsen minket az, hogy a nagyböjtben még többet imádkozunk és megnyitjuk szívünket a szegények felé!
Amikor az Egyház a nagyböjti 40 nap idején többször is megismétli Jézus felhívását, hogy „Térjetek meg!”, akkor nem csupán elméleti megtérést vár tőlünk. A megtérés a gyakorlatban azt jelenti, hogy Isten iránti szeretetből őszintén bűnbánatot tartunk és meggyónjuk vétkeinket, több időt szentelünk Istennek az imádságban, lélekben átéljük Krisztus keresztútját és irgalmasan felebarátaink felé fordulunk. Használjuk erre a nagyböjti időszakot!