2022. április 3. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11

Elmélkedés

Az ítélkezés kövei
A város utcáján haladva megpillantom, hogy egy kisfiú vitatkozik anyukájával a cukrászda előtt. Hangosan sérelmezi, hogy csak a testvére kapott fagylaltot. „Milyen szívtelen, igazságtalan anya az ilyen!” – gondolom magamban. Tovább haladva még hallom, hogy az anyuka nyugodtan mondja a fiúnak: „Te már kettőt kaptál ma, neki pedig ez az első. Ne legyél telhetetlen!”
Pár lépéssel tovább éppen megáll az autóbusz. Amint kinyílik az ajtó, két fiatal azonnal felugrik, meg sem várják, hogy egy idős bácsi előbb leszálljon. „Milyen udvariatlan, neveletlen a mai ifjúság” – gondolom magamban. Aztán látom, hogy a két fiú lesegíti a bácsit az autóbuszról, mert rögtön észrevették, hogy segítségre lesz szüksége.
Tovább haladva látom, hogy valaki ügyetlenül próbál leparkolni. Többször is előre megy, hátra tolat, majdnem nekimegy hol az egyik, hol a másik autónak. „Hogy kaphatott ez a szerencsétlen jogosítványt?” – kérdezem magamban. Aztán még látom, hogy végre sikerül beállnia a parkolóhelyre és egy begipszelt kezű hölgy száll ki az autóból, s indul az út túloldalán lévő kórház felé.
Aztán végre megállok: háromszor dobtam el gondolatban az ítélkezés kövét. Háromszor hajítottam másokra jogtalanul az ítélkezés kövét. Háromszor találtam el az ítélkezés köveivel olyanokat, akik egyáltalán nem ezt érdemelték. Háromszor ítélkeztem elhamarkodottan, s mindhárom alkalommal hamar bebizonyosodott a tévedésem. Aztán végre elgondolkodok: meddig akarom még hajigálni fejemből az előítéletek és az ítélkezés köveit az emberek felé? A folyamatos kőhajigálásommal nekik ugyan nem okoztam testi sérülést, de magamnak lelkit mindenképpen. Mert a felesleges ítélkezésekkel csak önmagam lelkét mérgezem.
Az evangéliumi történet világos figyelmeztetés számunkra. Bűnösnek kikiáltva olyan emberek taszítják Jézus elé a porba a házasságtörő nőt, akik magukat bűntelennek gondolják. Véleményük szerint a nő bűne megbocsáthatatlan, ezért a törvény szerint halálbüntetés, megkövezés jár érte. Egyedül Jézus tudja, hogy minden bűn, még ez a bűn is megbocsátható. Úgy tűnik, hogy a jelenlévők közül egyedül ő ismeri az irgalmasságot. De tudja azt is, hogy ezeknek az embereknek hiába mondana bármit, nem tudna hatni rájuk szavakkal, ezért most inkább a hallgatást választja. Most nem szól semmit, csak ír a porba. Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a nő vádlói ugyanúgy bűnösök. S amikor már mindenki távozott, szólítja meg az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból, kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé. A vádlók nem részesülnek ebben az irgalomban.
A szentírástudósokat mindig is foglalkoztatta, mit írhatott Jézus a porba. A közismert magyarázat szerint talán az ott állók bűneit, akik – látván, hogy Jézus jól ismeri minden bűnüket – sorban eltávoznak. Átvitt értelemben mondhatjuk, hogy Jézus új törvényt írt. A kegyetlen régi törvény helyett a megbocsátás új törvényét. Egy olyan törvényt, amely szerint az embernek nincs joga ítélkezni a másik ember felett. A szeretet új törvényét írta le, amely nem akarja a bűnös vesztét, hanem megtérését tűzi ki célul.
Nincs jogunk ítéletet mondani embertársunk felett. Az ember cselekedeteinek, egész életének megítélése Isten joga. Ő a bűnbánatunkat várja és kimutatja irántunk irgalmát. A bűnből fel lehet emelkedni. Kérjük ehhez Isten kegyelmét!