2017. február 12. – Évközi 6. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában. 
Majd így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.” 
„Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.” 
„Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.”

Mt 5,17-37

Elmélkedés:

A törvény helyes megtartása 
A mai evangéliumban Jézus így kezdi tanítványainak szóló beszédét: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.” Amikor e helyen törvényt említ, nem egyes parancsokra vagy előírásokra gondol, hanem azok összességére, egészére, mindarra, amit Mózes törvénykönyve tartalmazott, s amelyet a zsidóság egyszerűen csak törvénynek nevezett. Ez a törvény volt minden zsidó ember számára az életszabály. E törvény szabályozta az emberek társadalmi és vallási életének minden területét, és egyedül ennek megtartása üdvözíthette az embert. Ennek fényében értjük meg azt, hogy miért volt annyira fontos a farizeusok és írástudók számára a törvények helyes értelmezése, és miért szálltak szembe Jézussal, amikor azt látták, hogy a legkisebb mértékben is másként cselekszik ő vagy tanítványai, mint ahogy azt a törvények – legalábbis az ő értelmezésük szerint – előírták. Mivel meg vannak győződve arról, hogy a törvények értelmezése tekintetében a saját álláspontjuk a helyes, érthető, hogy hevesen vitába szállnak Jézussal több alkalommal is. 
Ugyanakkor Jézusban is megfigyelhetjük a határozottságot. Mert ha a törvények megtartása valóban feltétele az üdvösség elnyerésének, akkor meg kell azokat tartani. A konfliktus abból keletkezik, hogy a farizeusi gondolkodás inkább a parancsok külső megtartására ügyel, Jézus viszont a mögöttes lelki tartalmat nézi, a szív szándékát. Isten minden törvénye mögött ugyanis az húzódik meg, hogy az ember minden erejével törekedjen szeretni Istent és felebarátai felé is szeretettel forduljon. Ha nincs meg a szeretet és a jóság az emberek törvénytiszteletében, akkor csupán kiüresedett formákhoz való ragaszkodás a parancsok megtartása. 
Jézus azzal az igénnyel lép fel, hogy ő a törvények helyes magyarázója és rámutat az egyes parancsok mögötti eredeti isteni szándékra. Az evangéliumban példákat említ. Először idézi az ószövetségi, mózesi törvényt, jelezvén, hogy jól ismeri ezeket, majd pedig annak új tartalmára világít rá. Újszerű kijelentéseit így kezdi: „Én pedig azt mondom nektek.” Véleménye szerint nem ott kezdődik a bűn, amikor valaki kioltja a másik ember életét, hanem már akkor, amikor gyűlölettel, haraggal néz a másikra és nem akar vele kiengesztelődni, nem akar neki megbocsátani. Nem akkor kezdődik a bűn, hogy valaki házasságtörést követ el, hanem akkor, amikor bűnös gondolattal néz egy másik asszonyra. A bűnt tehát már a gyökerében, rögtön a bűnös vágy kezdetekor érdemes elfojtani, mert ha nem állunk ellent a kísértéseknek, akkor elterebélyesednek szívünkben a bűnös hajlamok és eluralkodnak bennünk a bűnös cselekedetek. 
Jézus azt tartja küldetésének, hogy megújítsa, tökéletessé tegye a régi törvényt. Fedezzük fel Isten parancsaiban azt az útmutatást, amely bennünket az örök életre vezet! Legyen a szívünkbe írva a szeretet törvénye!