2017. február 26. – Évközi 8. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Mt 6,24-34

Elmélkedés:

Isten kezében 
Egykori gimnáziumi tanárom, Mayer Farkas atya, aki földrajzot és kémiát tanított, nemkülönben a csillagászathoz is oly’ kiválóan értett, hogy még napórát is tudott készíteni. A nyári szünet előtti utolsó tanítási napokon, amikor már egy bencés szerzetestanár számára is hiábavaló fáradság volt az ifjúság okítása, történeteket szokott nekünk olvasni. Tömörkény István novellái voltak a kedvencei. Jól emlékszem az egyik novellára, amelyet most újra előkerestem és elolvastam. A címe: A Szent Mihály a jégben. A történetben Szent Mihály nevét egy hajó viselte és a főangyal volt a védőszentje a hajó kormányosának is, Török Mihálynak. Nem volt egyszerű feladat télvíz idején egy kövekkel súlyosan megrakott hajót a Dunán délnek vezetni, amikor a hatalmas jégtáblák bármelyik percben léket üthettek a hajótesten. Így történt, hogy a gyakorlott kormányos homokpadra vezette a Szent Mihályt és az nem tudott továbbmenni. Hiába igyekeztek vontatóhajókkal a bajba jutott hajó segítségére, az nem járt eredménnyel, közben pedig a jégtáblák egyre törték a hajó deszkázatát. Amikor már veszni látszott a hajó, a legénység tagjai egy kötélen a partra menekültek, Török Mihály pedig, aki az utolsó emberrel levelet is vitetett, amelyben röviden tájékoztatta a hajó tulajdonosát a bajról, egyedül maradt a fedélzeten. A hajóslegények hiába győzködték, hogy neki is jobb volna életét mentve menekülnie, ő nem hagyta el a zátonyra futott hajót, s nyugodtan csak ezt kérdezte: Én, innen? Éjszaka aztán még nagyobb jégtáblákat hozott a Duna, s úgy tűnt, ha eddig nem is borult fel a hajó, most biztosan el fog süllyedni. Éjszaka egy hatalmas jégtábla úgy feszült a hajónak, úgy fordította azt, hogy lelökte a zátonyról, orrával délnek irányította, s így a kormányos sikeresen hazavezette. 
A novellában nincs kifejezetten megemlítve az isteni gondviselés, de enélkül is kitalálhatjuk, hogy annak köszönhető a megmenekülés. A gondviselésbe, az isteni segítségbe vetett bizalom kitartást, maradást igényel az ember részéről. Azt, hogy nem hagyom el a helyemet, ahová Isten állított, hanem mindvégig kitartok a bajok és nehézségek ellenére is. S amikor már-már azt gondolnám, hogy a fenyegetően közeledő nehézségek biztosan vesztemet fogják okozni, akkor is történhet fordulat, talán éppen általuk nyerek szabadulást a szorongatott helyzetből. 
A mai evangéliumban Jézus nem irodalmi műfaj segítségével, hanem egy buzdító beszéd keretében hívja fel figyelmünket az isteni gondviselésre és bátorít minket, hogy bízzuk életünket Istenre. Költői szépségű képeket használ: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül!” Ha csupán önmagunkra és saját helyzetünkre figyelünk, akkor könnyen eluralkodik rajtunk az aggódás, a félelem és a türelmetlenség. Ilyenkor érdemes inkább feltekintenünk, mert akkor észrevehetjük a közeledő segítséget is. Bár emberileg szeretünk mindent pontosan megtervezni, észre kell vennünk, hogy Isten kezében jobb helye van életünknek. Engedjük, hogy ő vezessen minket, ő irányítsa jövőnket.