2022. július 17. – Évközi 16. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Lk 10,38-42

Elmélkedés

Kétféle lelkület
A mai evangéliumban szereplő Márta és Mária annak a Lázárnak voltak a testvérei, aki Jézusnak volt a barátja, s akit az Úr feltámasztott a halálból. A testvérek a Jeruzsálemhez közeli Betánia nevű településen laktak. Jézus többször is megszállhatott náluk útja során, most is hozzájuk tér be. Abban a korban az asszonyok dolga a házimunka végzése és a gyermekek felnevelése volt. Márta azt a női szerepet gyakorolja, amit elvártak tőle. Vendég érkezett a házhoz, akit ki kell szolgálni. Helyzetéből érthető a méltatlankodása, hiszen a hagyományos szereposztás szerint testvérének, Máriának is ugyanez lett volna a kötelessége. A történet első meglepetése az, hogy Mária nem női szerepe szerint cselekszik. Nem a munkát akarja megtagadni, hanem hallgatni szeretné Jézust, s ezzel olyat tesz, amit egy nőtől nem vártak abban az időben. Ugyanakkor Jézus is meglepetést okoz, mert férfiként nem teszi helyre Máriát, nem utasítja őt, hogy inkább végezze az asszonyi munkát, akkor sem, amikor Márta méltatlankodik.
Az esetet Lukács evangélista egyrészt azzal a szándékkal mutatja be, hogy érzékeltesse azt a különbséget, ahogyan Jézus és a korabeli zsidó tanítók viselkedtek a nőkkel. A zsidó törvények szerint a vallási tanításokat a nőkkel ugyanúgy tilos volt közölni, mint a pogányokkal, a zsinagógai istentiszteleten nem vehettek részt és nem olvashatták a mózesi törvényt. Jézus elutasítja ezt a felfogást és találkozik asszonyokkal, elfogadja gondoskodó szolgálatukat, vallási kérdésekről beszélget velük. Olyan határt lép át ezzel, amelyet egy mélyen vallásos zsidó ember, főként egy rabbi soha nem lépett volna át.
Az evangélista másik szándéka a két különböző lelkület, gondolkodás, viselkedés bemutatása Márta és Mária személyén keresztül. Márta tudja a szerepét, azt teszi, amit egy asszonynak tennie kell, ha vendég érkezik a házba. Mária kilép ebből az asszonyi szerepkörből, mert szívesebben hallgatja az Úr tanítását.
Mindennapi életünkben sokszor okoz nehézséget a két magatartás helyes arányának megtalálása. Az egyik oldalon azt mondják, hogy majd akkor imádkozom és törődök a lelkiekkel, ha elvégeztem a munkámat, aztán valahogy sosem ér véget a munka és nem jut idő Istenre. A másik oldalon meg azok állnak, akik a lelkiekkel való törődésre és a vallási teendőikre hivatkozva elhanyagolják mindennapi kötelességeiket. Egyik sem helyes. Jusson idő mind az imára, mind a munkára! A sorrend Jézus szerint a lelkiekkel kezdődik.
A cselekvés és a szemlélődés sokszor úgy mutatkozik meg, mint az Egyház kettős feladata: a világ szolgálata és Isten szolgálata. Az első az evilági tevékenység, a második az Isten felé irányuló természetfeletti küldetés. Jézus szavaiban azt érezhetjük, hogy nem lehet e két dolgot egy szintre helyezni, mert nem egyenértékűek. El kell fogadnunk azt az igazságot, hogy az embernek egyénileg és a közösség tagjaként a világ megszentelésére, keresztény szellemmel való átitatására kell törekedni, amely tevékenység a hitből és az Egyház természetfeletti küldetéséből fakad. Az is igaz továbbá, hogy a világ felé fordulás végső soron a hit megőrzését és erősödését is szolgálja. Ezt a cselekvést mégsem tekinthetjük egyenrangúnak az istentisztelettel. Az istentisztelet elsőbbséget élvez az Egyház küldetésében, ez az a „jobbik rész”, amiről Krisztus beszél.