2022. július 31. – Évközi 18. vasárnap

Evangélium

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.
Lk 12,13-21

Elmélkedés

Gazdagodj lelkiekben!
Az anyagi javakhoz való helyes hozzáállásról és az anyagiasság veszélyeiről tanít Jézus a mai evangéliumi példabeszéddel. Figyelmeztetéseit az előzi meg, hogy valaki egy családi örökségi vita eldöntését kéri tőle. A Jézushoz lépő személy azt kéri, hogy testvérét szólítsa fel az örökség egy részének, a neki jogosan járó vagyonrész átadására. Ez valószínűleg előzőleg nem történt meg, ezért az illető segítséget kér. A kor szokásai szerint az emberek nem csupán vallási kérdésekkel kapcsolatban fordultak az írástudókhoz, hanem jogi ügyekben is. Ez történik most is, az illető egy ilyen ügyben kéri Jézus közreműködő segítségét. Ő viszont azt érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Pénzügyi, anyagi kérdésekben nem kíván állásfoglalást tenni, mert ez távol áll küldetésétől. Következetességét jelzi, hogy amikor az írástudók kérdezik őt a császárnak fizetendő adóval kapcsolatban, akkor is röviden hárítja el magától az ügyet (vö. Mt 22,15-22).
A példázatban szereplő ostoba ember szerint egy nagyobb vagyon megszerzése kellő jólétet biztosít számára, de arra nem gondol, hogy bármikor eltávozhat az életből, és akkor teljesen hiábavaló volt a fáradozása. A pénz hiába tölti meg zsebeinket, ha jócselekedetek hiányában üres marad a szívünk, és nem lesz olyan kincsünk, ami a mennyországban is annak számít. Jézus ajánlása szerint az a leggazdagabb ember, akinek semmire sincs szüksége, mert Isten az ő gazdagsága. A példa rávilágít a kapzsiság lényegére: egyrészt a minél nagyobb vagyon megszerzésének vágyára, másrészt az ahhoz való ragaszkodásra. Aki ily módon a földi kincsekhez köti magát, elfelejti a legfőbb emberi célt, az üdvösséget. Jézus más utat, a lelkiekben való gazdagodást ajánlja tanítványainak. A pénz utáni sóvárgás, a mohóság, a vagyonszerzés vágya, a kapzsiság azért bűn, mert ellenkezik a felebaráti szeretet törvényével és elfordítja az ember szívét Istentől.
A munka a vagyonszerzés egyik lehetséges módja. A munka értéket teremt és maga is érték. Könnyű azonban túlzásba esni. A munka mennyiségével is és azzal is, hogy az embernek mi a célja a munkával. Sokan így bátorítják magukat: „Nincs időm megállni, nincs idő a pihenésre, folyton dolgozni kell.” A telhetetlenség is fűti az embert, aki egyre többet akar birtokolni, megszerezni. Először csak magának gyűjtöget, majd a gyermekeinek akar házat építeni, utána pedig azt érzi kötelességének, hogy unokái megélhetéséhez is hozzájáruljon. A munka mókuskerekében pörgő emberek azt gondolják, majd később megállnak, lesz idejük kipihenni magukat. Valójában akkor már késő lesz.
Talán hasonlóan gondolkodott az evangéliumi példabeszédben szereplő gazdag ember is. Jézus esztelennek nevezi őt, mert csak magára gondol, csak a jelenben él és nem gondol másokra, nem gondol végső sorsára. Az esztelen gazdag személyében napjainkban is sokan felismerik vagy felismerhetnék magukat. Aki átadja magát az anyagi jólétnek és önmagát hajszolja annak érdekében, hogy minél több dolgot birtokolhasson, könnyen megfeledkezik Istenről. Aki az anyagi javak bűvöletében él, könnyen megfeledkezik a lelki dolgokról.
Érdemes hinnünk abban, hogy Isten nagyobb boldogságot szán nekünk, mint amit bármiféle földi kincs nyújthat.