2022. november 6. – Évközi 32. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
Lk 20,27. 34-38

Elmélkedés

Mit jelent a feltámadás?
A mai vasárnap evangéliumában az élet, a halál és a feltámadás kérdései kerülnek elő. A zsidók egyik vallási csoportja, a feltámadásban nem hívő szadduceusok a túlvilági élettel, a feltámadással kapcsolatban kérdezik Jézust. A szadduceusok azért nem fogadták el a feltámadás tanát, mert arról nincs szó a mózesi könyvekben. Nézetük, álláspontjuk igazolása érdekében vitába szállnak Jézussal. Jézus felel a vitát kezdeményezőknek s válaszában Istent az élők Istenének nevezi. Ábrahámra, Izsákra és Jákobra hivatkozik, akik a szadduceusok szemében is tekintélynek számítottak. A Szentírás tanítása szerint Isten ad életet minden teremtményének, köztük az embernek is. Ő a földi életnél is nagyobbat akar adni az embernek: az örök életet a feltámadás által. Ha életünket neki ajánljuk fel, akkor halálunk után is vele fogunk élni.
Nem kell csodálkoznunk azon, hogy egyesek nem hisznek a feltámadásban! Ma is vannak olyan emberek, még a keresztények között is, akik szintén nem hisznek a halál utáni életben. Az egykori szadduceusok kételkedése részben érthető, a mai embereké már kevésbé. Ennek oka az, hogy Jézus kortársai nyilvánvalóan nem tudhattak az Úr feltámadásáról, a mai ember viszont már tud róla. Jézus személye, pontosabban az ő halála és feltámadása döntő jelentőségű e kérdésben. A halál utáni élet és a feltámadás kérdéseire születtek már a régmúlt időkben és manapság is emberi válaszok, de ezek nem megnyugtatóak, s nem elégségesek számunkra. Az örök élettel és a feltámadással kapcsolatos, szívünket nyugtalanító kérdésekre maga Isten válaszol azzal, hogy Jézus emberként elszenvedi a halált és a mennyei Atya feltámasztja őt a halálból. Ez már megnyugtató és elfogadható válasz. Jézus Krisztus feltámadása keresztény hitünk legnagyobb igazsága. Feltámadása, amelyet húsvétkor ünneplünk, nem visszatérés a földi életbe, nem a földi lét meghosszabbítása, hanem egy megdicsőült testben való újjászületés az örökkévalóságra.
A húsvéti beszámolók lényeges eleme, hogy az asszonyok, az apostolok és a tanítványok találkoznak a feltámadt Krisztussal. E találkozások hitet ébresztenek bennük és szinte megmagyarázhatatlan lelki változást eredményeznek. A feltámadás után a jézusi közösség tagjainak magatartásában rendkívüli fordulat következik be, ami a feltámadás nélkül aligha érthető. Az apostolok bátran kiállnak a nagy nyilvánosság elé, és arról tanítanak, hogy a keresztre feszített Jézus él, Isten feltámasztotta őt a halálból. És ettől még akkor sem tágítanak, ha bántalmazzák vagy megölik őket. Krisztus feltámadását hirdetik, mert megtapasztalták a feltámadást, találkoztak a Feltámadottal.
Az Úr feltámadása mindennél jobban tanúskodik Isten emberek iránti szeretetéről. Isten szeretetből teremtette meg az embert, neki köszönhetjük életünket. Isten szeretetből küldte el Fiát, Jézust a világba, hogy megváltson és üdvözítsen minket. Isten, aki nap mint nap sokféleképpen megmutatja szeretetét irántunk, hogyan engedhetné, hogy életünk a semmibe vesszen? Ő az életre teremtett minket és mindannyiunkat az örök életre hív. A feltámadás a halál legyőzése. A feltámadás testünk újjáteremtése és megdicsőülése. A feltámadás Isten ajándéka.