2022. december 18. – Advent 4. vasárnapja

Evangélium

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Elmélkedés

Velünk az Isten
Advent 4. vasárnapjának evangéliumában arról olvasunk, hogy a názáreti leány méhében megfogant a Gyermek, akiről ekkor még csak egyedül Mária tudja, hogy az Isten Fia. József, Mária jegyese, nem érti a történteket, ezért hűtlenségre gondol, el akarja bocsátani jegyesét, de végül azt teszi, amit Isten kér tőle az angyali jelenés során. Nem sokkal ezt követően Mária útnak indul, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Abban az időben az embereknek nem állt rendelkezésére autóbusz, vonat vagy más közlekedési eszköz. Mária tehát gyalog indul útnak, bár tudja, hogy az út megerőltető lesz számára. Mi indítja el mégis, miért vállalja a fárasztó utat? Egyrészt segíteni szeretne Erzsébetnek, aki szintén gyermeket várt, másrészt meg szeretné osztani örömét és boldogságát. Elindul, hogy segítsen a hasonló helyzetben lévőnek és osztozzon annak gondjában. Ez a segítő szándék nem az önzésre, hanem a másokért való életre épül. Elfeledkezik a maga gondjáról, hogy a másik emberen segítsen. A találkozásukból kettős öröm születik. Az édesanyák öröme és a születendő gyermekek öröme. Erzsébet megsejti, hogy nem mindennapi találkozás ez, ezért így dicsőíti Máriát: „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” (Lk 1,45). Erzsébet magzata, Keresztelő János pedig megérzi, hogy számára sem hétköznapi ez a találkozás az Úrral és felujjong anyja méhében. János öröme mutatja, hogy elérkezett a messiási idő.
Az evangélium segít minket, hogy közelebb kerüljünk a karácsony titkához, a megváltás titkához, Isten titkához. József megtudja és az evangélista leírásából mi is megtudjuk, hogy Máriának a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fog gyermeke születni. Isten tehát e különleges álom révén beavatja Józsefet Mária anyaságának titkába, az üdvtörténet titkába. A jelenetből kiderül, hogy József feladata lesz, hogy a gyermeknek a Jézus nevet adja. A névadás az apa joga volt. József ezáltal tehát azt a megbízatást kapja Istentől, hogy vállalja a földi édesapa szerepét, nevelje fel a születendő gyermeket és gondoskodjon édesanyjáról. Ezért tiszteljük őt Jézus nevelőapjaként. Fény derül továbbá arra, hogy a születendő gyermek lesz a Megváltó. Ez az üzenet már nem csupán Józsefnek szól, hanem az egész emberiségnek. Szólt egykor mindazoknak, akik várták a Megváltó érkezését és most szól nekünk, akik a Megváltó születésének ünnepét várjuk. Nagy álmunk, hogy találkozzunk Istennel, karácsony napján valóra válik. A betlehemi Gyermekben megláthatjuk a Megváltót.
Az evangéliumban szó esik Izajás próféta jövendöléséről: „Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Ez a prófétai jövendölés és isteni ígéret Jézus személyében teljesedett be. Nem egyszerűen csak arról van itt szó, hogy Jézus születése olyan jel, amely azt igazolja, hogy velünk, azaz az emberiséggel van az Isten, hanem inkább arról, hogy Jézus személyében van velünk az Isten. Máté evangéliumának záró mondata szintén felidézi az Emmanuel-gondolatot, amikor a világból való távozása, mennybemenetele előtt az Úr ezzel bátorítja tanítványait: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20). Jézus jelen van Egyházában, jelen van a testvéri közösségben, s ennek köszönhetően állandóan érezhetjük, hogy Isten nem hagy minket magunkra, hanem velünk van.
Az adventi idő utolsó napjaiban adjuk át magunkat annak az örömnek, hogy Isten eljön hozzánk, hogy velünk legyen.