2023. január 1. – Vasárnap, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

Evangélium

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés

Boldog, aki útnak indul
Egyházunk a mai napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepli. Szűz Mária iránti különleges tiszteletünk alapja az, hogy ő az Úr Jézus édesanyja. Nyolc nappal ezelőtt, karácsonykor az újszülött gyermekre, Jézusra figyeltünk, ma pedig az ő édesanyjára. Mivel hitünk szerint Jézus valóságos Isten és valóságos ember, és mivel benne az isteni és az emberi természet elválaszthatatlan egymástól, ezért Máriát jogosan nevezzük Isten Anyjának. Fontos tisztáznunk, hogy Jézus Krisztus nem Máriától kapta az ő isteni természetét, hiszen annak öröktől fogva részese. Jézus csak az emberi természetét kapta édesanyjától, Máriától. Jézus valódi testet és nem csupán egy látszólagos testet vett fel Mária anyaságának köszönhetően. A Szentírásban több olyan kijelentést találunk, amely igazolja Mária istenanyaságának hitigazságát. Jézus születésének hírüladásakor, az angyali üdvözletkor például Isten hírhozója ezt mondja a názáreti leánynak a születendő gyermekről: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35). Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelében ezt írja: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az édesanyja tehát Szűz Mária volt, akit joggal nevezünk Istenszülőnek, Isten Anyjának.
Ma van az új esztendő első napja. Előttünk áll ismét egy év, új lehetőséggel. Útnak indulunk. Szűz Mária minden útnak induló példaképe. Ő a szíve alatt hordozta a magzatot, Jézust, amikor útnak indult, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Mária útnak indulása egyúttal Jézus-hordozást is jelent. Vele indult, s milyen öröm, mekkora boldogság lehetett a szívében! Ez az út ugyanakkor Jézus első útja a földön. Édesanyja méhében most indul el először Názáretből a hegyvidékre, s harminc esztendővel később bejárja Galilea és Júdea útjait, utat keresve az emberek szívéhez.
Egy tengerjáró nép mondása szerint: „Semmilyen szél sem jó annak, akinek nincs célként elérendő kikötője.” Ha nincs semmilyen célunk erre az évre vagy az életünk egészére, akkor semmilyen segítség nem lesz jó nekünk. Ha van kitűzött életcélunk, akkor mindent fel tudunk arra használni, hogy elérjük célunkat.
Mindig Isten felé haladj és ne feledd, hogy irgalmas hozzád! Istenhez vezető utunkon bűneink néha lelassítanak, néha megtántorítanak, máskor akár meg is állítanak bennünket egy időre. Olykor azt érezzük, hogy elfogy az erőnk, nem tudunk már tovább menni. Fáradtan roskadunk le, pihenni szeretnénk. Lehet-e pihenni a bűnben? Tovább kell mennünk a hit útján. Mikor jön a kegyelem, amely felemel és tovább segít? Tudjuk, hogy mihelyt megállunk, azonnal távolodunk is a céltól, akár észrevesszük, akár nem. Ezért nem szabad soha megállni. A holtponton annak tudata segít át minket, hogy irgalmas hozzánk az Isten. Vétkeinket, amelyek akadályoznak a vele való találkozásban, eltörli, s egyszülött Fiát küldi, hogy útitársunk legyen, és biztosan megérkezhessünk hozzá.
Jézus napjainkban is bejárja a világ útjait. Velünk szeretne járni életutunkon, hogy elvezessen minket az örök boldogságra. Boldog, aki útnak indul Jézussal!