2023. január 22. – Évközi 3. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja

Evangélium

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23

Elmélkedés

Az élet forrása
Egyházunk 2020 óta tartja meg az évközi 3. vasárnapon Isten Igéjének vasárnapját. Ez az alkalom arra hív bennünket, hogy új és mélyebb módon olvassuk és hallgassuk Isten üzenetét, mégpedig ne csupán a szentmisében, hanem odahaza is naponta vegyük kezünkbe a Szentírást.
Az Egyház számára mindig fontos volt, hogy közelebb hozza a Szentírást a hívekhez, és emlékeztesse őket arra, hogy Isten minden korban, ma is szól az emberekhez a Biblián keresztül. A Szentírás a világ teremtésének elbeszélésével kezdődik, amely történet arról tanúskodik, hogy mindent Isten szava teremtett, hozott létre. Az idők kezdetén mindaz létrejött, amit Isten kimondott. Amikor pedig eljött az idők teljessége, Isten Igéje emberré lett, amint arról János evangéliumának kezdetén olvashatunk Jézus születéséről, az Ige megtestesüléséről. A Biblia végén Jézus Krisztus ígéretéről olvasunk: „Igen, hamarosan eljövök” (Jel 22,20). A Szentírás nagy ívet ölel át a világ teremtésétől Krisztusnak az idők végén bekövetkező visszatéréséig. Ennek köszönhetően Isten minden korban megszólítja az embereket és várja válaszukat. A Szentírás nem egyszerűen csak olyan szövegekből áll, amelyek Istenről szólnak, hanem olyan könyv, amelynek minden lapján és minden szavában találkozhatunk Istennel, aki kinyilatkoztatja magát az Igéjében. A Szentírás által Isten szól hozzánk. Az igehirdetésben az első századok egyházatyáitól napjainkig újra és újra elhangzik, hogy a Biblia nem holt betű, hanem Isten élő szava, amely nélkülözhetetlen a keresztény ember számára. Nem üres fecsegés, hanem életünket betöltő tanítás. Nem megtévesztő hazugság, hanem az örök életre vezető igazság.
Ha az Egyház jól végzi küldetését és nem tér el a krisztusi igazság hirdetésétől, akkor ennek gyümölcseként egyre többen fogják örömmel felfedezni Isten Igéjét, Isten szavát, mint forrást, amely a lelket élteti.
Szent Pál apostol a filippiekhez írt levelében fogalmazza meg a következő buzdítást: „Éljetek méltón Krisztus evangéliumához!” (Fil 1,27). Keresztény életünknek, krisztusi életünknek, az evangélium szerinti életünknek az alapja csak az lehet, hogy naponta olvassuk a Bibliát, olvassuk az evangéliumot. E nélkül valójában elképzelhetetlen a keresztény élet. Mennyire csodálatos megtapasztalni, hogy miközben azzal a szándékkal olvassuk a Szentírást, hogy Istenre figyeljünk és őt hallgassuk, felfedezhetjük, hogy Isten is meghallgat bennünket és éppen a Szentírás üzenete által válaszol kérdéseinkre.
A Szentírás olvasásának jelentősége abban áll, hogy nem lehet hitetlenül olvasni. Ha valaki hitetlenül veszi kezébe a Könyvek könyvét, és hit nélkül kezdi el azt olvasni, az isteni igazság lassanként átalakítja gondolkodásmódját, felébreszti benne a hitet és az Isten iránti szeretetet, de az is előfordul, hogy ez a lelki megtérés nem lassan, hanem egészen hirtelen történik, s egyetlen szentírási mondat alakítja át gyökeresen valakinek az életét. Az Egyház azért ajánlja a Szentírás mindennapi rendszeres olvasását, mert ez pozitív hatással van életünkre. Megismerjük ezáltal Isten akaratát és bátorítást kapunk annak megvalósítására. Izajás próféta könyvében olvashatunk arról, hogy „amint az eső lehull a földre és nem tér oda vissza, hanem megöntözi, termékennyé és gyümölcsözővé teszi a földet, ugyanúgy Isten szava is nem tér vissza eredménytelenül”, hanem az emberi lelkekben véghezviszi, amiért Isten elküldte (vö. Iz 55,10-11). Legyen Isten üzenete, Krisztus evangéliuma keresztény életünk forrása!