2023. március 19. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy mászták. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszol: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”
Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Elmélkedés

Lélektisztító csoda
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus csodás módon meggyógyít egy vak koldust. A gyógyulás azután következik be, hogy Jézus sarat tesz a vak szemére. Egészen furcsa cselekedet ez a mi Urunk részéről. Más gyógyításoknál egyszerűen csak az Atyhászkodik, ismételten elég sok kezének érintése, s máris meggyógyul a beteg. Még az is előfordul, hogy Jézus nincs is a beteg közelében, mégis megtörténik a gyógyulás, gondoljunk csak például a Kafarnaum városban élő pogány százados szolgájának esetére (vö. Mt 8,5-13). De most furcsa, legalábbis nekünk kissé furcsának tűnő dolgot tesz. Sárral keni meg a vak szemét. Ezt, illetve a megfelelő megmosdást követően történik meg a gyógyulás. Nem mondhatjuk, hogy a sárral való érintésnek vagy annak eredményeként, hiszen ennek bizonyára nem feltétlenül szükséges a csodának, hiszen más esetre sem volt szükség hasonlóra. Jézus cselekedete furcsa és meghökkentő jel. Váratlan jel, amelyre talán azért volt szükség, hogy a vak lemossa magáról a sarat, s ez a mosakodás jelzi a test és a lélek megtisztulását. A beteg testnek, a szemnek szüksége van a tisztulásra, de a beteg léleknek szüksége van a tisztulásra, a bűntől való megtisztulásra.
A jelenet figyelemreméltó mozzanata, hogy Jézus a vakhoz érve megáll és nem megy tovább. A tanítványok is megállnak vele együtt és ők is nézik a vakot, de más szemmel látják őt. A tanítványok a bűnöst látják benne, és azt kérdezik, hogy vajon a vak vagy a szülei vétkeztek-e, hogy ezt a nyomorúságos sorsot kapta? Jézus idejében a közfelfogás ugyanis a betegséget és a testi nyomorúságot a bűn következményének és Isten büntetésének tartotta. A Mester túllép ezen a felfogáson: sem ő, sem a szülei nem vétkeztek – mondja, hiszen ő azért jött, hogy a bűntető, a vétkeket megtorló Isten-képeket kitörölje az emberek fejéből, hogy inkább a megbocsátó és irgalmas Atyában higgyenek. Jézus nem a bűnöst, hanem a segítségre szoruló embert látja a vakban, megáll és szemevilágát visszaadva, meggyógyítja őt. Az Úr ugyanígy sokszor hozzánk is, megállunk előttünk, meglátja bennünk a világosságra vágyó és a megváltásra szoruló embert. Nem megy tovább, hanem segít rajtunk, csodát tesz velünk. Megváltásunk, csodásunk a bűntől igazi, hiszen Krisztus nélkül a kárhozatra jutnánk, és soha nem nyerhetnénk el az üdvösséget.
A vak ember, miután visszanyerte látását és megtudja, hogy Jézus az Emberfia, azaz a Messiás, az evangélium szavai szerint „leborul Jézus előtt és hisz.” Mennyire csodálatos az ő hite, és milyen egyszerű hitének kifejezése, a leborulás! Szavak sem kellenek hozzá, csak odahull Jézus lábaihoz, akiben meglátta és felismerte a Megváltót. Nekünk is ugyanúgy kellene tennünk!
A nagyböjti időszak a tisztulás ideje alatt. A bűntől való megtisztulás ideje, hogy tiszta lélekkel várhassuk a feltámadás húsvéti ünnepét. Bűneinkkel saját magunkat sározzuk be, elfedve ezzel az istengyermekség tiszta arcát önmagunkon. A szentgyónásban Isten megtisztítja arcunkat, szívünket és lelkünket. És itt is váratlan dolog történik. Isten ugyanis nem megbüntet minket, amikor beismerjük előtte vétkeinket, hanem megbocsát. Szeretetet és irgalmát mutatja felénk, amely örömöt ébreszt bennünk. A megtisztult ember igazi öröme ez. Az isteni szeretet által megérintett ember öröme. A szabad ember öröme, aki megérzi, hogy mindennél többet Isten megbocsátó és megtisztító kegyelme.