2023. július 16. – Évközi 15. vasárnap

Evangélium

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, akik tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosatot, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszol: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel nem értenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok sa csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosát, a harmadik harmincszorosat.”
Mt 13,1-23

Elmélkedés

Legyél magvető!
A magvetőről szóló példabeszédet és annak a Jézustól származó magyarázatát olvassuk a mai nap evangéliumában. A példázat olyan korban született, amikor még nem léteztek gépek, s az emberek legfeljebb állatok segítségét vették igénybe a földműveléshez. A magvetést azonban mindig az ember végezte. A gazda nyakába akasztotta a vetőmaggal teli zsákot, gyalog járta be földjét és kézzel hintette el a magot. E feladatot mindenki maga végezte a földjén, sa gazda tisztában volt felelősségével, hiszen a múltban elsősorban, hogy milyen lesz a termés, s lesz-e elég kenyérnek való. Természetesen nem csak az ember munkájától függ a termés, hanem az időjárástól is, amit az ember nem tudott befolyásolni.
Jézus példabeszédében a magok különféle helyekre, amelyek többsége a jó földbe, de némely szem az út szélére, kövek vagy tövisek közé. Ez utóbbiak nem tudnak termést hozni, de a jó földbe hullott magok sokszoros termést hoznak. A hasonlat értelmét maga Jézus tárja fel. Magyarázata szerint a mag Isten igéje, üzenete, tanítása, amely az emberi szívekbe, lelkekbe hull. Egyesek nem fogadják be, míg mások örömmel, életre váltják s ezzel bőséges termést hoznak. A megszólaló, üzenetet közvetítő Isten tehát választ vár az embertől. Ahogyan Isten feltárja önmagát a szava által, az ember is feltárja önmagát Isten előtt, amikor választ ad. Az ember válasza a hit, Isten üzenetének készséges elfogadása és megvalósítása, a negatív válasz a hitetlenség, Isten elutasítása. Isten hozzám is eljuttatja üzenetét és az én válaszomat is várja. Milyen talajra hull lelkemben szava? Hozok-e bőséges termést jócselekedeteim által? Isten nem egyoldalúan akarja közölni velem, hanem beszélgetni szeretne velem, ezért várja válaszomat.
Isten szavát mindig nyitott szívvel érdemes hallgatnunk, azzal a szándékkal, hogy készek vagyunk annak megvalósítására. Ne maradjon lelkünkben terméketlen vagy eredménytelen az isteni szó, hanem hozzunk bőséges termést! Némelyek könnyen abba a hibába esnek, hogy valók gyönyörködni fog a szavak szépségében, s nem gondolnak arra, hogy a tanítás szerinti élet jelenti az üdvösséget.
Az igehirdetőt, aki vállalkozik a magvetésre, azaz Isten tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának egy része hiábavaló. Vannak, akik hallgatnak az általa közvetített tanításra, és vannak, akik nem. Jézus hasonlata a valóságról szól. Az igehirdető nem ábrándozhat arról, hogy majd mindenki ujjongva és lelkesen hallgatni őt, főként azért nem, mert a keresztény tanítás mindennapi megvalósítása nehézségekkel jár. Egyesek ugyan hallják a tanítást, de nem éreznek magukban késztetést arra, hogy úgy is éljenek. Jogos viszont az igehirdető öröme, amikor azt látja, hogy munkájának van eredménye, azaz vannak olyanok, akik bőséges termést hoznak, és megvalósítják mindazt, amiről az üdvösség tanítása szól.
A példázatnak van egy felszólító, cselekvésre buzdító jellege is a hallgatóság számára. Legyél magvető! Legyél Isten munkatársa, aki az igehirdetést követően! Isten azt a feladatot szánja neked, hogy tanításának hirdetője legyél! Ne aggódj amiatt, hogy hová hull a tanítás jó magja és ne törődj azzal, hogy hoz-e majd termést, hanem csak végezd el a rád bízott feladatot! Ha megtetted a kötelességed, akkor bízhatsz abban, hogy Isten majd gondoskodni fog a mag kikeléséről és növekedéséről.