2023. július 30. – Évközi 17. vasárnap

Evangélium

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amit egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékes, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” – Igen! – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jár a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Mt 13,44-52

Elmélkedés

A megtalált kincs
Isten országának megvalósulása Krisztus földi életével kezdődött el és az ő végső eljövetelével fog beteljesülni. Addig az időig folyamatosan a küzdelem a rossz és a jó között a világban, és emberként ebben a küzdelemben élünk, mégpedig olyan értelemben is, hogy a mi lelkünkben is harcol a rossz és a jó. Isten Szentlelke pünkösd óta kiárad a hívekre, hogy igaz szívvel tudjunk imádkozni Isten országának eljöveteléért, és elkötelezetten munkálkodjunk annak megvalósulásán. Szükségünk van arra, hogy a Lélek folyamatosan megújuljunk, sa régi emberből új, a lélek szerint és a Szentlélekben élő emberekké váljunk.
A mai vasárnap evangéliuma az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat lezárása, amely rész összefoglalja az előzményekben elhangzott mondanivalóját. Jézus közérthető hasonlatai minden hallgató önvizsgálatra indítanak, ezért döntésre késztet minket Isten országával kapcsolatban. A döntés, egyrészt meghatározza magatartásunkat a jelenben, másrészt örök sorsunkat dönti el. Isten ígérete kettős: egyrészt már a földi élet során boldogságot ad mindazoknak, akik törvényei, útmutatásai szerint élnek és engedelmeskednek neki, másrészt az örök életet adja jutalmul mindazoknak, akik földi életük során a szeretet törvénye szerint élnek.
A földműves által megtalált kincsről és a kereskedő által talált gyöngyről szóló iker-példabeszéd az Isten országával kapcsolatban két fontos dologra hívja fel figyelmünket. Elsőként arra, hogy milyen nagy érték az Isten országa, megszerzéséért érdemes minden másról lemondani. A földműves és a kereskedő magatartásában tehát nem a kapzsiságból fakadó vagyonszerzést vagy a birtoklási vágyat lássuk, mert akkor félreértenénk Jézus mondanivalóját. Az Isten országa ugyanis nem földi vagyontárgy, amitől gazdagabbak lehetünk, hanem olyan kincs, amely lelkünket gazdagítja. Másrészt kiderül e hasonlatokból, hogy az Isten országa cselekvésre ösztönöz minket, azaz arra, hogy mindent megtegyünk azért, hogy országa bennünk is megvalósuljon és növekedjen. Soha nem gondoljuk azt, hogy ez a határtalan értékű kincs nem lehet a miénk. Ha fáradozunk megszerzéséért, a miénk lehet.
Korunk válságainak egyik mélyebb gyökere az, hogy sokan mindent meg szeretnének szerezni maguknak, amit értékesnek tartanak, de nem akarnak áldozatokat hozni. A munka, a tanulás, a családi vagy társadalmi élet területén csak akkor lehet előbb jutni, ha képesek vagyunk az áldozatokat is hozni céljaink elérése érdekében. Közhelyszerűen mondhatjuk: mindennek ára van, semmit sem adnak ingyen. Az előbbre jutásért küzdünk kell. Azt természetesen senki sem veszi szívesen, ha olyan dolgot vesznek el tőle, ami az igazságosság vagy a vélt igazságosság szerint neki jár. Önként viszont bárki lemondhat saját anyagi javairól, hogy másokat segítsen azokkal. Az irgalmasság ilyen gyakorlása által is növekszik az Isten országa.
Vallásosságunkban, Istennel való kapcsolatunkban felül kell emelkednünk a felszínességen és el kell jutnunk arra a szintre, amikor megvalljuk: legnagyobb lelki kincsünk az, hogy rátaláltunk Krisztusra, aki az üdvösséget adja. Ezért a kincsért valóban érdemes minden evilági dologról lemondani, s mindent odaadni azért, hogy a miénk lehessen. Az isteni és az emberi törekvésnek találkoznia kell, azaz nem csupán az ő akarata legyen az üdvösségünk, hanem a mi legfőbb vágyunk is, ami nap mint nap motivál minket vallásos életünkben. Az üdvösséget Krisztus engedelmes szenvedése, halála és feltámadása által nyertük el, ezért kell mindhalálig ragaszkodnunk. Ő a mi kincsünk, akit ha egyszer megtaláltunk, hordozzuk szívünkben!