2023. szeptember 24. – Évközi 25. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az csak egy órát dolgoztak, és újra együtt dolgoztak, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Se többet, se kevesebbet
Az Ószövetségben sokszor találkozunk azzal a hasonlattal, hogy Izrael népe az Úr szőlője, de a nép sokszor hűtlenné vált. Izajás próféta szerint Isten szereti szőlőjét, az ő népét, és mindent meg is tett érte, de mégsem termették az igazságosság gyümölcsét (vö. Iz 5,1-7). Jeremiás pedig arról beszél, hogy az Úr nemes fajtájú szőlője vadhajtásokat termett (vö. Jer 2,21). Isten szeretetét a választott nép a hűtlenség miatt nem tudta viszonozni, ezért az Atya, a gazda új szőlőtőt ültetett, Jézus Krisztust, aki engedelmességével a megváltás gyümölcsét termette, és akihez szőlővesszőként szorosan kapcsolódnak tanítványai. Krisztus egyháza egy új szőlőskert, egy új közösség. Ebbe a hívja meg Isten az embereket, egyeseket korábban, másokat később. Az Atya meghív minket, hogy munkásai és munkatársai legyünk, neki szolgáljunk, hogy majd szolgálatunkért megkapjuk jutalmunkat. A fizetség pedig mindenkinek ugyanaz: az üdvösség elnyerése. Isten többet nem tud senkinek sem adni, de kevesebbet sem akar.
A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd sokakban azt az érzést kelti, hogy igazságtalanság történt. Ha a szemszögből vizsgáljuk a történetet, hogy ugyanannyi fizetést kapott mindenki a nap végén, tehát azok is egy dénárt, egész nap dolgoztak és azok is ugyanennyit, akik csak egy órát, akkor valóban igazságtalannak tűnik a gazda eljárása. De ha abból a szempontból nézzük az esetet, hogy a gazda betartotta, és pontosan kifizette azt az összeget a munkásoknak, amiben reggel megállapodott velük, akkor nem követett el igazságtalanságot. Csupán annyit tett, hogy nagyon jószívű volt azokkal, akik kevesebbet dolgoztak. Miért emlegetünk igazságtalanságot, amikor mindenki hiánytalanul megkapta megegyezett bérét? A gazda érvelése jogos és logikus. Az elsők pontosan megkapták bérüket. Ő ugyan többet ad az utolsóknak, mint amit munkájuk mennyisége alapján megérdemelten, de ezzel nem károsít meg senkit, saját pénzzel joga van tetszése szerint bánni. Jogosan állítja, hogy valóban a zúgolódók, a meltatlankodók rosszak, mert irigység ébred bennük.
Az isteni igazságosság szoros kapcsolatban van az ő jóságával, szeretetével és irgalmával. Ha emberi szempontból igazságtalannak látjuk a történteket, annak lehet az oka, hogy függetlennek tartjuk e fogalmakat. Bűnre hajló természetünk miatt a kicsinyesség jellemez minket és bizony az irigység is könnyen eltölt, ha a másik ember valami jóban részesül. Istenre viszont inkább a nagylelkűség a jellemző, hiszen mindenkit jutalmazni szeretne. A példabeszédben tehát az emberi kicsinyesség és irigység áll szemben az Isten nagylelkűségével. A reggeltől dolgozó munkások, akik a napi munka után megkapták jogos fizetségüket, rossz szemmel és irigykedve nézik azokat, akik rövidebb ideig végzett munkáért ugyanannyi bért kaptak, mint ők. Felháborodásuk és Isten elleni lázadásuk csak önzésükből kiindulva látható jogosnak. De ha az egy dénárt az üdvösség jelképének tekintjük, akkor rájövünk, hogy az örök élet Isten nagylelkű ajándéka. Ez az egy dénár az ember jutalma a földi életében végzett cselekedeteiért, Istennek tett szolgálatáért. Mindenki ezt nyerheti el Isten jóságának.