2023. október 8. – Vasárnap, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya

Evangélium

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Lk 1,26-28

Elmélkedés

A te oltalmadra bízom
A mai napon, Magyarok Nagyasszonya ünnepén minden hívő magyar ember szíve egy irányba fordul. Mindazok, akik Magyarországon, Mária országában élnek és azok is, akik onnan elszármaztak, az ünnepen arra az égi édesanyára tekintenek, akinek egykor Szent István király felajánlotta ezt az országot. Mária pártát a nehéz történelem időszakaiban mindig megtapasztalhattuk, segítségére mind jelen pillanatban, mind a jövőben várhatóan számítunk.
A Hartwik-legendában olvashatjuk, hogy halálának közeli napját érezve Szent István király „szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: Ég Királynője! Végső könyörgésemben az országot a néppel a te oltalmadra bízom.” E pillanattól kezdve egészen napjainkig a keresztény magyar emberek mindenkor bizalommal fordultak Máriához, hiszen tudták, hogy egy pártfogására akkor is számítani lehet, amikor más nemzetektől már nem várt segítséget és az emberi erőt is már meggyengült. Szent István király utódai tudatában voltak az országfelajánlás jelentősségének. Jól tudták, hogy ha megtagadnák, hogy ez az ország Mária országa és ez a magyar nép Mária népe, akkor méltatlanok volnának az ország vezetésére és a Szent Korona viselésére. Magyar elődeink példáját követve a mai nehéz időkben most mi is nagy bizalommal fordulunk a Magyarok Nagyasszonyához, és kérjük, hogy oltalmazó kezeit ne vonja vissza tőlünk! Kérem, hogy tekintsen az egész magyar nemzetre úgy, mint gyermekeire, még akkor is, ha egyesek semmibe véve az ő édesanyai szeretetet hűtlen módon megtagadták őt!
A mai ünnep evangéliuma Jézus születésének hírüladását idézi fel. Isten küldötte, Gábor angyal „kegyelemmel teljesnek” nevezi Máriát. Ez a cím azért illeti meg őt, mert tökéletesen együttműködött az isteni kegyelemmel, nem távolodott el Isten akaratától, hanem engedelmesnek bizonyult. Bűntelen élete elsősorban nem az ő érdeme, hanem Istené, aki elhalmozta őt kegyelmével. Csak mégsem mondhatjuk azt, hogy passzív szereplőként eltűrte, hogy Isten azt tegyen vele, amit akar. Jézus édesanyja emberi akaratát átengedte Istennek, hogy ne a maga erejéből vagy képességeiből történjen vele bármi, hanem Isten kegyelméből. Mária megérti és elfogadja kiválasztottságát, beleegyezik az isteni akaratba és az Úr alázatos és engedelmes szolgálója lesz. Ez a lelkület teszi őt naggyá. Alaptalan a félelem, hogy Jézus anyja iránti tiszteletünk elhomályosítja Krisztus dicsőségét, hiszen soha nem magára akarja irányítani figyelmünket, hanem Fiára és Fiának üdvözítő tetteire.
A kegyelemmel való teljesség hangsúlyozása azért kap szerepet az angyali üdvözletben, hogy senki ne gondolhassa azt, hogy csupán valamiféle emberi kiválóságnak vagy érdemnek köszönhető, hogy Mária lehetett a Megváltó édesanyja. Ahhoz, hogy ő alkalmas legyen ezen hivatás betöltésére, Isten kegyelmére volt szükség. Akit tehát Isten kiválaszt egy feladatra, azt kegyelmével alkalmassá is teszi a megbízás teljesítésére. Ez a kegyelmi segítség azonban nem rombolja le az emberi akaratot és nem teszi szükségtelenné az emberi közreműködést. Mária elfogadta Isten szándékát és együttműködését az isteni kegyelemmel. A köszöntésben az angyal áldottnak is nevezi Máriát. Ez a jelző ismétlődik meg Mária személyével kapcsolatban, akit Erzsébet, Keresztelő János anyja, így köszönt: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42). Isten áldása kíséri életük során mindazokat, akik készek az ő szolgálatába beállított életüket.